|
 Vendég: 52
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Költő az, ki ellent temet,
Anyja – csak, ami igaz;
Embert testvéreként szeret,
S ő is szenved, hogyha az. |
|
 M
A már öregedő és már bölcs pók,
Nem feszít hálót két nagy fa közé…
Ő két ág között él, de ő nem a kaszáspók
Okos döntés kell, hogy beférjen élet közé… |
|
 M
De mióta szived érttem dobog.
Azt hiszem hogy nincsen bánat sehol ;
Feledem az élet, a sors csapásit
És soha többé rá nem gondolok. |
|
 H
Az ember tevékenykedik,
tervet készít, eszközöket keres.
A sikerhez mérésre van szükség,
számjegyekkel épített egység. |
|
 H
A múzsáknak is vannak múzsáik és a melleik égnek,
Ajkaimat harapom, mert csóktól szegények.
Hétfőn nem írok verseket, mert múzsáim esésben,
Régi szenvedélyek íródtak az ősi bűnözésben. |
|
 M
Elindultunk a pince sorra
a szőlőhegy derekába.
Az első ajtón, csak benéztünk
ott sötétlett előttünk |
|
 M
„Ha férfi vagy, légy férfi
S ne hitvány gyönge báb."
Ekképen lelkesíti
A költő jómagát. |
|
 M
Daloljatok éneklő madarak,
sürgessétek dalotokkal a késlekedő tavaszt!
Virágszirom szőnyeg terüljön a kertre,
langyos déli szellő permetezze szerte. |
|
 M
. . . Nem! Ne féljetek a vén poétától!
Az ő szive többé már nem ficánkol.
Mikor egy fáradt útas megjelen:
Nem vágy’ pihenni rózsalevélen!
|
|
 M
Fejem fölött egy csillag ég,
De fénye halvány csak a ködben;
Van széles út, mit vállalnék,
De végig gazba bújt előttem. |
|
 H
Ne járj hozzám az ablak alá,
És a zöld füvem itt ne tapodd;
Rég nem szeretlek, okom van rá,
Ne sírj, hallgass, és maradj nyugodt. |
|
 M
A zúzmara s a tél jegére
Megjött a tavasz, Istenem!
Mogorva sír! Te tőled félne
S hatalma volna telkemen?
|
|
 M
Arcunk felhívja a figyelmet,
szépnek, vagy csúnyának látnak minket.
Mutatja, ha rossz a kedvünk,
azt is, ha csak szerepelünk. |
|
 M
Én egy kis domb delelőjén
Énekelek mélán, lassan ;
S ha meghalok — nem sok ember
Lesz, ki engem megsirasson. |
|
 M
Érzem – vihar közelg,
Keblem jobban sajog,
S kihűlt parázsra már
Csak a könnyem potyog. |
|
 H
Naptár szerint tél van,
időjárás szerint tavasz.
kevés a hó, kevés a fagy.
Elutaztak az évszakok, |
|
 M
Tépd össze a békót, bilincset,
Mit a zsarnok reád rakott
És üdvözöljed üdvözülve
A szabad, fölkelő napot! |
|
 M
Vajh’ bűn, hogy hozzám nem gyöngéd e lét?
Mindenkit szeretek és gyűlölök egyszerre,
S hogy mit nem látok még, tudom magamról persze,
Hisz’ múzsámtól való e képesség. |
|
 M
Mikor az első napsugár,
megjelenik az ablakodon,legyőzted
a félelmet,tudod hogy,
valaki van veled. |
|
 M
Békés otthon tornácán mereng az apó,
vele szeretetben szelíd szívű anyó.
Könnyben úszik szemük, ahogy múltat nézik,
lelkük nemes, békés, tán a reményt védik. |
|
 M
Némán nézem
az ablakon át
néptelen utcák sorát. |
|
 M
A mámort, életörömet
Magamnak ott tudom meglelni,
S ott készülök az ihletet,
A sors dacára bár, keresni. |
|
 M
Ékes, s néma volt e vidék,
sóhajtoztak a hópihék.
Hó ropogott lábam alatt,
csupasz csipkefára tapadt. |
|
 M
Ő múltkor ibolyát szedett velem,
S én igy szóltam hozzá nagy hirtelen:
„A szemem még ha egy ibolyát lát.
Bizony Isten megcsókolom magát! |
|
 M
Itt maradna
velünk, a farsang végéig, betakarva
hogy utána, a helyét tavasznak
a kikeletnek, örömmel átadja... |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
