|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Ráhull, mint égi üzenet,
Hirdetve sírhelyednél,
Hogy Isten megbocsát neked,
Mert igazán szerettél! |
|
 M
Hósubát öltött a háztető,
s vakított a mindent elfedő,
toll-puha, gyolcsfehér égi kegy.
Ünneplőt öltött a bérc, a hegy,
|
|
 H
Karjaim közé zárhattam mindent,
Testemről lehull a sok bilincs.
A valóság tükre most álomba billent,
Gondolataimban már semmi nincs. |
|
 H
Esztendő értékelő, rigmusos
kényeztető.
Legyen boldog minden napod
könnyeidet ne pazarold. |
|
 H
Nem jó egy olyan férfinak,
mint én,
ha túl keveset mondasz… |
|
 M
Fullasztó csók kéne, Enikő,
Ne bánj el velem, keserv van bő!
Messzibe elnéznénk,
Szembe elmerülnénk… |
|
 M
Isten!
Szó kell-e néked: hogy érts? Messzehangzó?
Kiáltó ének, felzúgó harangszó?
S ruhamegszakgatás és térdreomlás: |
|
 H
A múltam messzire költözött,
de őrzöm ünnepi perceit;
a lelkem selyembe öltözött,
s létembe reménylő fény szökött, |
|
 M
Ha az ember tud szeretni,
legjobban magát szereti.
Többségük a családját is,
barátokat kollégákat, |
|
 M
Mi volna szivem, ha virágszerelmed
Rá nem simulna jégrózsák gyanánt ?
Homályos ablak, melyen át az élet
Örömtelen, bús téli képe bánt. |
|
 M
a nedű pihenése, alvása álomnak van teremtve,
megpihent vére szent jeleket őriz,
tartalma mindig engem elkábít
és semmire emlékezni nem fogok, |
|
 M
Ha köszöntél volna, Bettina,
Kisebb lenne lelkem fájdalma.
De, csak úgy eltűnni…
Mint keresztbe tenni. |
|
 M
A szíved sajnos már nem dobog
Nem érezhetem többé,
Az emlékeimben mindig velem leszel
Én szeretni foglak örökké. |
|
Januárt ír a naptár
Január Janusz isten hónapja,
Hideg téli évszak kapta
nevét, érdemtelenül, |
|
 M
Hattyútestet öltött csellel,
tudván, Léda, minden reggel
fürdőt vesz a langyos tóban,
vérpezsdítő asszonypózban. |
|
 M
Szólít a rozmaring, a szarkaláb,
A rezeda, százszorszép s kankalin,
De telhetetlen vágyam messze jár,
Csodás szirmok színes virágain.
|
|
 M
Emberfia, légy inkább alapos, pedáns, mélyen hova tartozó,
Ne higgy az olyannak, ki erős erények híján, vadul szajkózó!
Emberfia járd a magad, botladoztatón rögös útját, fáradhatatlanul,
Ne állj be tömege-sorába, csak, hogy mégse láss semmit, végeláthatatlanul. |
|
 M
Fúj a szél,fújja a havat,
már alig látni az utakat,két ló húzza a szekeret,
prüszkölnek az iga egyre nehezebb. |
|
 M
Lelkem könnyen szárnyal az ég felé,
S miben szárnyamnak könnyűsége van,
Azt két angyal imájában lelé:
Te vagy ez lánykám és te kis fiam. |
|
 M
Milyen lehet ha szeretnek?
Mikor érzed? Mit érzel?
Egyáltalán manapság van szeretet?
Szerencséd van, elmesélhetem milyen lehet. |
|
 M
Hó meg hóból csipkeálmok,
Hóvihar kinn, hangfoszlányok,
Ötkor fény sem él... |
|
 M
Tovább él a szellemünk,
egyszer újjá születünk,
hogy kik voltunk, nem emlékezünk. |
|
 M
Szemében harag, lelkében gyűlölet tombol, ajkain gúny folyik,
Ha a pár egyike ide süllyedt, akkor visszaút nem létezik.
Részéről csak szakítás vágya él, lelke mocska meg fröcskölődik, |
|
 M
Humor-illat leng a fák közt,
vendégekre mosolyt fakaszt,
elmúlik a panasz. |
|
 M
Sírjon, panaszkodjék a gyermek,
A férfi tűrjön szó nékül!
Viselje csöndesen a terhet
Mely vállaira nehezül! |
|
|
|
Ma 2026. május 02. szombat,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
