|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Azok a kedves dőreségek
Nem árnyalták be képedet,
És bronzba öntött dicsőséget
Sugároz fenn büszkén fejed. |
|
 M
Körülveszik. Ő maga is még gyermek,
Most rázta le az iskola porát;
Kinek pajzánul ölébe sietnek
Nem tanítónő, -- inkább jó barát. |
|
 M
Gyakran volt az ég sötét felettem,
megbotlottam, többször elestem,
csalódtam, ám sok mindent kibír a szív,
a lélek, ha el is hagyták, vár, visszahív. |
|
 H
Mint gyermek a folyóparton,
egy gondolat volt a pajzsom,
ha virágot dobok bele,
a tengerig úszik vele. |
|
 H
Párkapcsolatban, ha a szeretet belül gyűlöletté válik,
Akkor a szívbe-lélekbe markolóan fog hatni.
Az a fél, aki akaratlanul is, de áldozattá válik,
Tehetetlen, |
|
 H
vízben, földön lehet állni,
levegőből le kell szállni.
Szükség van kapaszkodókra,
gyökérre, lábakra, szárnyra, |
|
 M
A mese: elbeszélés,
képzelet szülte történés.
Szereplői csodalények,
manók, törpék, szép tündérek, |
|
 M
Ezeréves létünk ünnepélyén,
Az örömnek víg zaja között
Ismét eljött a gyásznap, amelyen
Kossuth apánk sírba költözött. |
|
 M
Mért mentél el?
Hova mentél el?
Lenéztél,
Letértél. |
|
 M
Ne ugass! Ne ugass, kölyök, többet!
Az a régi dal máig kísért…
Lelkem májusát fölébresztetted,
Csókoljam meg a pofád ezért? |
|
 H
Szomorú időben találkoztunk,
Tele esővel és sárral,
Hiszékenyen kezeinket fogtuk
Haza felé menve, házaink felé, vággyal. |
|
 M
Ökörnyál úszik a levegőben,
belerepül a pici őszi légy,
enyészet-illat száll a fák alatt. |
|
 M
Ki megöregedett, azt töltse el a hosszú élet öröme,
Ki megöregedett, annak is még (talán...) lehet sok öröme…
Ki megöregedett, azt töltse el a hosszú élet öröme. |
|
 M
Nálad is, te süketnéma,
szeretete hozzád árad,
füleid már kinyitotta
és a szád, hogy őt imádjad. |
|
 M
Immár domináns
A hideg és metsző szél.
Reszkető a táj. |
|
 M
Eszem anyaga agyvelő,
félelemtől remegő.
Eszem tokja a koponya,
csont a koponya anyaga. |
|
 M
Lerázta lánczos örvét
A nép és fölkele,
A rozsdás rabbilincs volt
Legelső fegyvere. |
|
 M
A teremtés szép történet, mint rémálom, úgy ért véget.
Sok ezernyi veszedelem, kezdődött a történelem.
Szenvedni, dolgozni kellett,
sok súlyos bűnt elkövettek. |
|
 M
Tollnok vagyok én, poéta mind a létem,
Hogy egyszer nem írok többet, azt úgy félem…
Úgy reménykedek… soká lesz, hogy megélem. |
|
 M
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat. |
|
 M
Keresgélem, nem találom
Soha sem,
Czéltalanul átbolyongom
Életem. |
|
 H
Táncol az ősz völgyek ölén.
Zenével kíséri lenge szél,
Benne zölden rezeg fákon a levél.
Lassan aranysárgásból, sok színesre vált a vén legény. |
|
 H
Hallom, ahogy a búsulózó szél, búcsúdalt komponál,
De megbotlik, összes apró-fehéres hullámtaréjnál…
Ijedtében össze-vissza fúj, látszik, hogy nincs magánál. |
|
 H
A gyermekévek aranyos köde
Lelkembe mintha visszatérne,
Ha elmerengve nézem édes arczod
Szivemnek gyermeke. |
|
 H
Egy hosszan tartó esőzésből,
A víz erélyes folyásában,
Letört egy szikla darabot,
Ami titokban adott egy halk hangot |
|
|
|
Ma 2026. május 02. szombat,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
