|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Egy esti szél
forrón csókolja az eget napnyugtakor
és a vérpiros rúzsok árnyalatai kitevődnek az arcra.
Fűben heverészve, fogaimmal fűszálakat szaggatok
|
|
 M
Koldus jön erre, csoszogva, az avart szétrúgja,
Mi meg úgy marad, abban ottmarad a lábnyoma.
Mindezt bentről ablakon át látom az utolsó napsugarakban, |
|
 M
Vízparton hevertem,
gondolataimat kergettem,
megfejteni az érthetetlent. |
|
 M
Idegen voltál sóvárgó szivemnek,
Melletted szomorún haladtam el,
Nem sejtve titkait e drága mennynek,
Mely üdvével csak értem esdekel. |
|
 V
A tükörből figyelt egy gyenge test
Jól kivehető bordázott billentyűzettel,
A szíve is billentyűzetét nyomta mélyen
Dúdolt és nézett- de kíváncsivá tett-.
|
|
 V
Ősjellemében a magyarnak
Legfénylőbb gyöngy a becsület;
Nincs birtok, mihez így tapadna
A földön és a föld felett.
|
|
 M
Nem okoztál sok bánatot,
sem magadnak, sem másoknak.
Hallgattál a józan észre,
ez volt tetteid mértéke. |
|
 M
Kérek egy randevút Asszonyság!
Ott ébredhetne, kis csókosság.
Koccintnánk’ kávéval,
Frisses lélekhúrral… |
|
 M
az öregasszony átcsoszog magában,
és világesemények össztüzében
a keskeny úton lassan lépeget,
kezében régi, rossz, lapos szatyorral, |
|
 M
Beérett a kalász, delel a Nap,
őröl a malom és pereg a mag.
Vidám zene zeng, míg tücsök dalol,
az izzadt embert is jókedv karol. |
|
 V
Gyere cseréljünk mi szívet-
Költség nélkül,
Hogy lássam én is neked jó volt?
És te is lásd, hogy nekem milyen volt...
|
|
 V
Arany kalitkában lakom,
kilátás minden oldalon,
nem vagyok rab, de
annak érzem magamat. |
|
 H
Vállunkon évek terhe ül,
létedben létem elmerül,
szelíden csókot ád a szád,
érzem a bőröd illatát, |
|
 H
Leszáll az estnek holló szárnya
Zord fenyves feketél az árnyba,
Szakállát rázza tél apó —
Sűrűn, sűrűn esik a hó; |
|
 H
Spirálgyűrűs mappába írom emlékeinket...
Nótás kedvű fák árnya alatt nyaraltunk,
üdvözöltük itt élő, apró vendégeinket,
még ha fázósan is, inkább itt maradtunk, |
|
 H
Mesebeli kiskirályhoz
betévedt egy kisleány,
amikor az uzsonnázott
tulipános asztalán. |
|
 V
Nagyarok szüleid,
Mami és Apuci,
nem oly rég születtél,
szádban még a cumi! |
|
 M
Ez azonban már igen régen volt,
Emlékeim szépsége már ki holt…
Ez azonban már igen régen volt. |
|
 M
Nézd az álmot már,
Ott nem hazudtál,
De olyan kár,
Hogy, elmúlt már, |
|
 M
Van szerető szép családom,
őket itt hagyni sajnálom.
Segíteni már nem tudok,
de sok fájdalomhoz jutok. |
|
 M
Tünemény megy az utczán végig
És halk moraj kél a nyomán.
Az emberek egymástól kérdik: —
“Ki ez a fenséges leány?” |
|
 M
Bonts bimbót, fakassz rügyet,
és örülj, nevess, kacagj!
Szép az élet, oly üde,
adoptálom a tavaszt. |
|
 H
Tudom: lassan elhal reményem,
Lankad a vágy s érzés vele;
Mint a hogy hideg őszi szélben
Lehull a fának levele. |
|
 H
Időutazáson voltam a múltban,
hol minden régi emlék visszaköszönt.
A néma csöndben tárt karokkal nyúltam
a fali szőtteshez a rozsdás szögön. |
|
 H
A jövő útja meredeken fölfelé is mehet,
De ezt ép ésszel előre fölfogni tán' nem lehet.
Amúgy meg, bár nem biztos… lefelé is mehet.
Sőt, lefelé is csúszós meredeken... lehet… |
|
|
|
Ma 2026. május 02. szombat,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
