|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Bárhogyan, végül is emlékezni fogunk
És bármennyire is messzire visz minket a sorsunk,
Örökkön és mindenütt, bármikor és bárhol,
Amikor megrázom láncomat, a tied nekem válaszol! |
|
 M
Saját a kultúra,
Készülés bosszúra.
Európa védőbástyája mindig, |
|
 M
Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,
Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek...
...Rabszolgája lettem csapodár szivének... |
|
 H
Ősz nagyanyó, Tél nagyapó
egymás mellett élnek,
egymást átölelve
összeférnek |
|
 M
Volt már itt sok hódító,
De a magyar kilábal a posványból, szívével
És új útra lel, fájó szívvel! |
|
 M
barátságos, kedves szavak formálódnak ajkamon,
miközben érzem, valami hiányzik, valami fáj,
lelkem színes tárházában egy kép, kietlen táj. |
|
 M
Egy falusi eszköz,
született századból…
hőségtől égetett út,
ami téged is kedvesem megéget |
|
 M
S virággal borított, csöndes sírja felett
Ott lebeg szüntelen a néma kegyelet
Hófehér galambja. |
|
 H
Nehéz napjaink az életben,
mikor nem találjuk a szavakat.
A híd közöttünk távolodik ,
nem tudjuk mi lesz holnap.. |
|
 M
Bizony fiam, minden mulandó,
Mindörökké sír a harangszó. |
|
 M
Jövő titkos
és
Jő álomhajó. |
|
 M
Az emberi szív rejtekébe néztem,
és ott láttalak meg téged, szerető Istenem.
Egyetlen fénysugár, a szeretetnek lángja,
ragyogja tele most, a szívemet, mely árva! |
|
 M
Mikor fáj, mikor csalódunk,
mindig meghal bennünk valami,
fekszünk, az álmatlan álmok ravatalán.
Most, most holtak vagyunk talán?
|
|
 M
Összevesztek az évszakok
Szél szította a haragot,
elkergette a meleget,
letépte a leveleket. |
|
 M
Elnémult a tenger, tükrén a nap játszik,
Sötétkék vizében fényes arcza látszik;
Ünnepélyes csend van, egy hullám se rezdül,
Mintha az Istenség vonulna keresztül. |
|
 M
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem! |
|
 M
Amikor meghalt a királyok Királya,
reszketett a föld, szemet hunyt a nap. |
|
 M
S ki valamennyi közt volt legdrágább kincse,
Az a régi haza: az is elmult, nincsen.
A kiről ő zengett, a kiért ő égett:
Szép asszony, szép haza - letünt régesrégen. |
|
 M
Tarsd az álmodat,
lelked hozta vissza
azokat,mert tudja,hogy
szomorú vagy....... |
|
 M
Szeretlek téged,
nagyon kívánlak,
mégis elhagylak,
nem leszek társad. |
|
 M
Ám, akkor az óra
könyörtelen, nagy mutatója
elütötte az éjfélt! |
|
 M
Elpusztítottuk a földi javakat,
Plasztik generáció uralja a
világunkat,már nem tudjuk
Korlátozni magunkat !..... |
|
 M
Temetésre szól az ének,
Temetõbe kit kísérnek?
Akárki! már nem földi rab,
Nálam százszorta boldogabb. |
|
 M
Gyönyörű volt, akárcsak a rügyet bontó mező,
neszezett rajta számtalan élet.
Bennem bízhatsz, ahogy én is az édesanyámban,
vigyázlak, míg ki nem huny a fényed. |
|
 H
Kacagva lengedez az őszeleji szellő,
Bár tán' jól tudja, még nem a legerősebb ő…
Kacagva lengedez az őszeleji szellő. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 03. hétfő,
Hermina napja van.
Holnap Domonkos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
