|
Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Hangtalan félhomályban, hasít szét a magány,
odvas fák lombjában, énekel egy madár.
Kedves fütty sem harsan, az éj sötét kékjében,
a bagoly meg csak alszik, az erdő mélyén, csendben. |
|
H
Imádlak, mint hídpillér a folyó sodrását, de most a meder száraz, ó Hildegárd!
Imádlak, mint hídpillér a víz zubogását, de most a parti szélnek szól; fújdogáld!
Imádlak, mint hídpillér a víz rombolását, de most csak autókban; még, rohangáld! |
|
H
Megsárgult fényképek
Kezemből peregnek
Megsárgult fényképek
Hosszú életet őriznek |
|
M
A lejtőn megállni nem lehet,
a Halál csontos kezével integet.
"Memento mori"! |
|
M
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem? |
|
H
Jó anyám szekrényét pakolom;
klárisok, fényképek, levelek,
meleg gyöngy gurul az arcomon,
remegő kezemre lecsepeg.
|
|
M
Rószaszín alakban, jött közel egy lány,
hangtalan suhanás, és minden tiszta már!
Szép álom, kérlek, hogy most váljál valóra,
és hozd el a szerelmet, e csodás fény sugárba! |
|
M
Húsvéti nyulak bokorba bújnak,
tapsifülesek, különlegesek.
bokrok alá csoki-tojást tojnak. |
|
M
Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga,
Hülye halál, fenegeti ócskavas kaszáját, neki ez a dolga?
Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga. |
|
M
Aztán az Isten, szólította,
s mennyei fénnyel körbefonva,
karjában vitte fel az égbe,
s otthonra lelt a lelke végre. |
|
M
A telihold fénye becsúszik a házban,
Az Éj fuldokolói magasan kiemelkednek a tükrökben,
Mint egy fehér lány a vízben, aki majd ismét mélyre ereszkedik,
Amikor a Hold mutatja magát az ablakoknak redőnyein, azok felfogják és kikötik. |
|
M
Virágot árúltak
minden sarkon,szeretet
hírnökéül-e szép
napon. |
|
M
Megragadtam a pillanatot, mily szép,
már láttam a vad hullámok hisztijét.
Lőn apály, ó, majd zátonyra futottam,
de még időben a szirtre jutottam. |
|
M
Közelséged nesze: sóhaj, Zsu!
Vágyam törékeny, vékony-falú!
Gyere, szeresselek,
Akard, öleljelek. |
|
M
Itt oly hatalmas a szél,
alkalmazkodik és túlél.
Ám a jege már olvad,
van ki éhes, teste sorvad. |
|
H
Pár kéne lennünk, Szimonetta,
Volna ez boldogság alapja.
Dédelgethetnélek,
Tán' ölelgetnélek. |
|
H
Gondolatom szárnyal a nyugalom szigetén,
ismerős a hely, hova sokszor vágyom én.
Gyermekként szedtem, hajamba tavaszi virágot,
árnyas fák alatt, álmodtam örök boldogságot.
|
|
H
Szeretem a létet, fénye átölel,
napkeltét, mely az égen narancsban úszik,
a tenger kristálytiszta, türkiz tükrét,
és azt a sziklát, mely az öbölbe nyúlik. |
|
H
Sétálok a parkban lassan járok
Érdekelnek a fák, színes virágok
Pár színes levél, éppen elém hull
Itt van ismét, az a szépséges ősz |
|
H
Rám borultál
egy holdsütötte csendes éjszakán.
Mosolyod, akár a bársony,
simogatás volt. |
|
H
Mond, hogy lesz tovább, Karmelina?
Így kedves, te vagy végzet ura.
Vágyok rád, hiányzol…
Megöltél kapásból! |
|
H
Kidugja fejét a tavasz,
Ibolya nyílik, még kamasz.
Krókusz kél, világra pillant,
Egy dallam lelkemben csillant,
|
|
H
Harcos léptekkel
Taposom életösvényt.
Vezérfény nincsen. |
|
H
S mert nagyon akarom
Tudod,a szívedben bent,én most ott vagyok
Mint elnyelt kérdésidre hangos válaszok
Túlcsordult lényem feléd úgy megárad |
|
H
Tavasz köszöntött be a kicsi házba,
asztal fölött redős kezek fohásztak,
fölötte lubickolt a szelíd napfény,
lyukas nádtetőn ült a békés holdfény. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap, Jácint napja van. Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|