|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 M
Beszélsz, hogy boldogság a földön
Csak a tűzhely köré jutott . ..
Én meg lassan azon tűnődöm:
Hogy te mindezt honnét tudod? |
|
 M
Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász. |
|
 H
Ifjúságunk
illatos virágát
tűnő évek elhervasztották,
leperegtek bársony szirmok, |
|
 H
A természet mesteri szín orgiáját, szépséget látok,
Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok.
A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat,
Mintának, és sietek ugyanilyenné tenni a mákat! |
|
 H
Az ócska Lim-lom közt kutatva,
Egy kis levél akadt kezembe,
Fakult az irás, régi álmok
Emléke zeng, zsibong fejembe. |
|
 H
Keresem a szavakat, de nem találom elég szépnek,
hogy leírjam, kimondhassam meseszerű álomképnek,
ki vagy, mit teszel velem, s mit is jelentesz énnekem,
lelkemen, aranytorkú, trillázó, madárdalos énekem. |
|
 H
Ez egy nagyon nehéz kérdés.
Sokunkban nagy a féltés
mert, félelmetes a felejtés.
Azért ragaszkodunk mindenhez |
|
 H
Találtam egy búvóhelyet,
ahová elrejtem kincsemet,
lassan leszállt az alkony,
kettesben ültünk egy padon. |
|
 M
Bakanccsal rúgok a narancsba, míg összetartja a héj,
Majd mennyből ugrok pokolba, a zuhanás talán lehűt,
Nem hiányzik a napvilág, nekem jó a sejtelmes éj,
Ott megtalálom hangomat, az igazabb természetűt, |
|
 M
Kacormacska,
minden macskák legnagyobb királya
parancsait elnyávogta
cirmos országába. |
|
 M
Írásban: Mi még porból lettünk és porrá is leszünk,
Ezt bizony tudomásul kell venni, van ennyi eszünk.
Hamvainkat, ha lehet, viharos szélben szórják a semmibe,
Porom nehogy egybeálljon, ha szél megáll, várjanak ízibe… |
|
 M
E régi tölgyek rejtett sűrűjében,
Hol árnyat ád a lomb, és dalt a fészek —
Sok csendes órát — álmodozva ébren —
Elheverészek.
|
|
 H
– Jól áll önnek ez a vörös!
Az alakja erős ötös,
fenekének dombos íve
megbolondít effektíve. |
|
 M
Fejünk felett varjak kerengve szállnak,
Alattunk ködben úszik a berek,
Az erdő mélyén hűvös szellők járnak,
Lehelletüktől tested didereg. |
|
 M
Élesebb egy tompa kés, három görbe kanálnál,
Mit tennél ha egy pillanatra óceán volnál?,
Belőled eső fakad, mi százfelé elszalad,
S neked csupán csak a vívódó honvágyad marad, |
|
 M
Elbúcsúztak lassan a Fundoklia-fények,
a felhő-báránykák mind nyugovóra tértek,
felsejlett a vén hold sárga-ezüst fénye,
s csend borult a völgyre, mezőre, berekre. |
|
 M
Az istenek hegyén,
a Föld az Éggel összeér,
ott lakozik a szerelem,
ölelésből ember legyen. |
|
 M
Veled létezik, bolondul újdonsült ragyogásom,
sötétségen át, égő szívből szerető mormogásom.
Égen szálló szomorúságommal, ki vagy, sosem kérdeztem,
derűvel bevett gyötört lelkem, hozzám jó vagy szívemmel éreztem. |
|
 M
Balzac szamárbőre
zsugorodott mint az élet,
mindennap rövidebb lett,
aki kérte nem értette, |
|
 M
Defektes lelkű zsarnokok között,
Magadat röghöz te se kötözd,
Tetteid ott lihegnek nyomodban,
S beléd rúgnak majd, magányodban. |
|
 M
Bimbózott a len, s turbánliliom,
számolgattam őket az ujjaimon.
Festői volt a lejtő, s a szurdok,
üregek fölött most a szellő suttog. |
|
 M
Egymásra nézünk... Vége van...
A két vonat már elrohan... |
|
 M
Hiányzol, reggel se süt a nap,
Csak esik, ernyővel jár a pap.
Nagy erőm van, várlak!
Jössz? Karomba zárlak… |
|
 H
Mi a boldogság?
Mindenki akarja megszerezni,
senki sem tudja titkát megfejteni.
Jelképe a kékmadár, |
|
 M
Padon ülök, immár itt botorkál az ősz,
tekintetem a csipkés bérceken révedez.
Köröttem imbolyog az arany, s rőt levél,
ámulatba ejtő ez a Föld, vagy tévedek? |
|
|
|
Ma 2026. május 02. szombat,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
