|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Valahonnan jöttünk,
valahova megyünk,
e két Semmi között
elfogy az életünk.
|
|
 M
Vak voltam eddig,mostanáig,
de Te visszaadtad látásomat.
Szomorú voltam mindmáig-
de Te felemelted arcomat. |
|
 M
Megtestesült.
Gólemmé vált a bánat.
|
|
 M
istenek üstéjében a teremtett égi lekvár
az egyetlen isten szaruját kivetette
s tágul tovább míg életünk a halálba szűkül
és szűkölő kutya módján várjuk a múlást |
|
 V
Sorsunk könyvét nem mi írjuk, de van benne szerepünk,
Megfontolni minden lépést, megbecsülni, akit szeretünk,
Minden nap egy új remény, mikor felkel értünk a Nap,
A jövőért tekints előre, add fel megfakult álmokat. |
|
 M
Tükörbe nézek
látok egy arcot
én vagyok?
|
|
 N
Szerelembe estem Véled
Mindig úgy kívánlak Téged
Téged, csak Téged. |
|
 Cs
Fényed, mikor néhanap
elérte fagyos szívem,
szárnyalt lelkem magasan!
Majd ismét csak sötét lett! |
|
 Gy
Időtlen idő a végzet
Bennem ilyen most az érzet.
Nem kell a vég, a végtelen
Elég nekem az égterem. |
|
 Gy
Hajlik a sín lent,
megy a vonat,
reménybe fuvarozza sorsodat. |
|
 Gy
az nem szundít el ha hóvirág kobakja üti fel fejét
a tél rögei közül
ha fény botladozik a kerti út kövein
nem űzi azt vissza egy eltűnt pillanatba |
|
 N
Bíborban úszó alkonyat
pilláira a tegnap búcsúcsókot
libbent, s vágyaink ezüst óceánján,
- a mindenségen túl -
ring egy elfeledett mementó.
|
|
 MM
Egyszer volt, hol nem volt, fent a felhők fölött,
ahol a szivárvány színekbe öltözött.
Volt ott egy csöpp ország, Nekeresd a neve,
toll szárnyú angyalkák apró lakóhelye.
|
|
 N
Feltéptél és megláttad,
Mit érzek irántad, ellened
Eltűntél, hogy átkozzalak és
Istenként szerethesselek.
|
|
 MM
Egy holló szárnyal az égen,
Fáradtan vergődik széllel szemben !
A vihar tépi tollait,
Meggyötörten a földre tekint,
|
|
 M
Krémtortára vágyom, teljes egészében,
és habjára, ami fénylik a sötétben.
|
|
 N
Mint valami arany harang,
Hosszan visszhangzott mélyen,
Az élet himnuszát énekelte,
Szemeimmel hunyorogva a betegemet néztem.
|
|
 M
Ha szemedbe nézek
Rám tekint az élet
Bár magamat látom
Téged szeretnélek |
|
 M
Csillagfényes éjben
Fűz rejtekén álltunk.
Leszállt ránk az éden,
Sátra alatt háltunk. |
|
 N
Korsóm habos sörrel teli.
de nincs kedvem meginni.
Mert szakad az őszi eső
egy üveg bort veszek elő.
|
|
 M
Már jő az éj, Csil hálni tér,
Meng is útjára kel.
|
|
 N
De van remény, csak rajtad múlik,
hogyan tovább, mily' vágy vezet.
Gondolkozz el! Ha irányt váltasz,
szebbé teheted életed. |
|
 N
Egyre kevesebb az idő együtt,
Rohan az óra mutatója.
Mindenki az elválásra készül,
Az utolsó, közös pillanatokra.
|
|
 N
Két nagy lyuk az olló feje,
ujjaiddal itt nyúlsz bele.
Hosszú lába belül éles,
ha szétnyitod, elég széles. |
|
 N
A nappalaim és éjszakáim arról szólnak,
elképzelem magam ölelő karjaidban...
nem kell több,csak karod ölelése...
érzékeink megértő összecsengése. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
