|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
A tavasz lépteit hallom már,
az olvadó hó hátára süppedő időben.
Fénymorzsák gurulnak az ég asztalán,
telet eszik, roppan a jég, jajong, |
|
 Sz
Merengve fürkészem a kéklő magost
ritka az ily csendes pillanat
míg várok rád árnyas fák alatt. |
|
 Sz
Legyek szelíd galamb
Úgy szóljak, mint a lant.
Ha rám gondolsz egyszer
Gondolj rám ezerszer. |
|
 Sz
A nemlét peremén sétálok.
Előttem remény, mögöttem átok.
Mit nagyon akarok, meglátok,
s néha nem tudom, ez áldás, vagy átok? |
|
 M
Az inas a pezsgőt rémülten elejtette.
Az asztal lábai őrült táncba kezdtek.
Szellemet idéztek ott nagy titokban.
A koponyákban a fogak is vacogtak. |
|
 H
Ma a fák gyöngyöt raktak magukra,
S a fűben csillogó harmat van,
A bogarak a Napból kiszakadva,
Körtáncot járnak ... mert ünnep van!
|
|
 H
Bízzunk benne, hogy érkezik,
És minket itt talál;
Jön vele illat, új remény,
Zengő szín, friss határ.
|
|
 H
No, már csak úgy kelletlenül
nézett a nap a földre le.
Vöröslő képpel elmerül,
a nyárfasor takarja be.
|
|
 H
Ne dobj a vízbe,
mert elmerülök
s megfulladok,
|
|
 Sz
Szellő se borzolja már
a rét füvét.
No, nem aludni tért, csak előre pihen,
s erőt gyűjteni a felhők mögött
megy fel egy égig érő szerpentinen. |
|
 M
könnyű viaszként szánt a stílus
bánt hogy nem a miénk a föld
még az sem mely elnyel s ma zöld
és a rárakott virág hervad porózus
|
|
 Sz
Pirkad már az ég alja,
ébred az erdő sok lakója.
Magasan szárnyal a pacsirta,
széllel száll csodás dala. |
|
 Sz
Már nem hiszek az álmokból sodort álomvilágokban,
Már nem hiszek a szeretet győzedelmes hatalmában, |
|
 V
Csodálatos,beragyogja szívünket,
értünk,kettőnkért,szerelmünkért
így idéz elő még szebb perceket. |
|
 M
szíved rejtekébe
törnek a fények
magamban ringatlak
átölellek téged. |
|
 M
Zord télnek sötétjében alszik a világ,
amikor előbújik az apró hóvirág.
Még fák ágain táncol, a hideg tél szele,
ám e picinyke élet, mégis dacol vele.
|
|
 M
Szabadtűzön
fazék,
kormos az alja - |
|
 Sz
Mindenki a magánéletéből ír részletet,
hiába, ez kimeríti a költői készletet.
Pedig valaki azt mondta, így nem lehet,
de hát mindenkinek a saját élete az ihlete. |
|
 Sz
Éppen elmerengek egy felhő alakján,
mint atyám fejét látnám, épp oly borostás.
Hallom, hogy távolról a nevem kiáltják,
kétkedem, földi hang, avagy a túlvilág. |
|
 Z
Az esőcseppek zaja nem szűnik...hiába...
Az utcai lámpa megvillan, s a szél tétova...
A vízcseppek csöpörgését leszámítva minden csendes,
De már ez is halkul... Vagy csak megszokta a fülem?
|
|
 Gy
Fecskéket röppent a tavasz,
surrog sok gyönyörű madár,
|
|
 Gy
Ma éjjel szép álmom volt.
Valahol a jövőben utaztam. |
|
 M
Lelkemben kószált a Hold
Mikor ajkad megcsókolt.
Úgy simultál hozzám,
Mint holdfény a pusztán. |
|
 H
Egyem azt a huncut lelked
Kilátszik az egész melled
Megtaláltad szívem kulcsát
Felhúztad a kurta szoknyád
|
|
 H
Mintha mese országba lépnék!
Engem mindig lenyűgöz
ez a világ.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
