|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 M
Benn a szobában áll az idő,
vágyik az útra a régi cipő,
foszlik a függöny, szítta a nap,
szunnyad a kesztyű az asztal alatt. |
|
 H
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 H
Kaszált domb, és a dombnak útján,
Oldalában egy szekér tűnik el az alján.
Az út dob-ként mélyen szól,
Mert ökölnyi köveken a szekér kerekei zakatol. |
|
 H
Elszállott a hegyek lelke,
Kifogyott a nóta.
De sokat is elvesztettünk
Három század óta. |
|
 M
Ó, édes-drága Klementina,
Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma.
Nem baj, ha izzadt lesz,
Lehet… melegünk lesz. |
|
 M
Itt rejtettem el, legbelül szívemben,
azt a drágakövet, mely felragyog színében.
Örömmel mondom ki, hogy te vagy az a lány,
akit az én szívem, ezeréve vár! |
|
 H
Elsirattalak virágos blúzban, délután,
de csaló a tarka álruhám,
mert szívem gyászba öltözött,
s repkedve ég és föld között |
|
 H
Nem kerestem hírnevet,mint
Szürke veréb száraz ágon,
Vártam,előttem mindenki mehet.
Utitársaim régen elhagytak,
|
|
 H
Poétának, ha szeret
Nagy a búbánatja.
Mit tehetne ? Verset ír
S beküldi a lapba. |
|
 H
…asszony, írjál szerelmi költeményt,
amely februárból folyik, és
száján a rúzs;
be szeretem az évnek kezdetét, |
|
 M
Hazugság
hogy nem vagy elég jó,
mindenkinek hullik nyakába a hó. |
|
 M
ébredés, vége lesz a télnek,
ébreddés, jót hoz tán az élet!
ébredjen, ki még most is élhet,
ébredj, hogy találkozzam véled! |
|
 M
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt? |
|
 H
Van az ember és van emberiség.
Az egyik ilyen, a másik olyan.
De mégis létezik egyezőség,
mert mi együtt vagyunk rokonságban. |
|
 M
Megsárgult képek; apja, lánya -
hiába futnak úgy az évek,
nem múlik el a múlt hiánya!
Ők már örökké bennem élnek. |
|
 M
Előtte egyenlő az úr s a rab.
Nem árt neki hízelgés, ármány mérge.
Ha eljön hozzánk egyszer vendégségbe,
A boldogság mindég velünk marad. |
|
 M
Paloták
hideg szív -
rideg morc katonák. |
|
 M
Órák kattognak fölöttem,
mélabús hetek mögöttem
mond már, hiányzol nekem
honvágyam gyötör engem |
|
 M
A falban márványtábla van.
írását betűzgettem —
S ott termett csöndben, zajtalan
Egy vén koldus mellettem. |
|
 M
Csak benéznék az idő zegzugaiba
Hol gyermeki énem csendben kucorog
Megfelelés árnyak a sötét szobákban
Hoszzúra nyúltak,mint zord szörnybútorok |
|
 M
Poros gödrösben lépked lábam,
Nem egyedül… veled van vágyam.
Vigasztaló sorok,
Távolban angyalok… |
|
 H
Amikor csak írtál
Próféta-ecsettel,
Pörbe szállva velünk,
Szegény nemzeteddel: |
|
 M
És rágalom kísért, utam bármerre vitt,
Álmomban hallva halk, osonó lépteit
Kegyetlen ég alatt, a tetszhalott városban,
Hol vaktában kenyér s fedél után kutattam. |
|
 M
A jobbítás, éppen azokat nem érdekli, akit tenni tudnának.
Mi homokszemek, mit számítunk egy homokbányába?
Nehogy már azt várják, hogy csak mi teszünk! Hatalmasok megtisztulnának? |
|
 M
Mondd azt, hogy nincsen, hogy megnyugodjak,
mondd, hogy - jól vagyok, édesem!
Hiányod kínoz, nem tudom, hogy lesz,
hogy éljem így az életem! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 04. kedd,
Domonkos napja van.
Holnap Krisztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
