|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Szálingózik a hó,
csodálatos minden pihe.
Bárhová dísznek lenne jó. |
|
 H
Kicsi lepke, tarka lepke,
röppenj ide hozzám;
szagold csak meg az én pompás,
illatozó rózsám! |
|
 H
Csend borult a tájra már,
égi dunna pelyhe száll,
minden szép szó elveszett…
A kis szobád oly néma lett; |
|
 H
A hideg már mezők fölött… jó magasan trappol a varjú sereg,
A föld felett inkognitóban, nem láthatón suhan az ős sereg…
A hideg már mezők fölött… jó magasan trappol a varjú sereg |
|
 H
Felnőttél már,elrepültél
Újra szép madár lettél
Repülj minél magasabbra
Fel a fénylő csillagokba |
|
 M
Nyugdíjasként fölvettem egy csomó régi rongyot,
Majd mécsesnek verset írtam, kezem majd lefagyott!
Nálam az asztalon régiség-réz tolltartó van,
Toll már kevésbé, így a mécses – égni - benne van. |
|
 M
Nézd, most a rózsa füzérrel fog elkáprázolni
a kerek kézben, te Napisten, az ikerpár
nyitott kék szemekkel, fodros arany haján
a karriereddel szemben. |
|
 M
Sértve érzed magad, vagy büszkeség
Tellít el,? Merész gondolataikban.
Öltözetedet egyenként szedik széllyel.
|
|
 M
Pipám füstjébe rejtezem.
Jó így a színfalak mögött.
Ami a dolgom, megteszem,
de eltakarnak fényködök. |
|
 M
Nézek, nézek keresgélek
A csillagos égen,
Elvesztettem két csillagot,
Egyre csak azt nézem. |
|
 H
Kémeim jelentették Gittus!
Új pasid van? Ezt mondta manus…
Én meg csak emlékszek.
Hogyan öleltelek. |
|
 H
Gyönyörű szép kis lepkécske,
gyere ide hozzám!
Van egy rózsám kis szépecske,
szagold meg szaporán. |
|
 M
Itt az élet, roppantul kemény,
Itt nem ismerik, mi az erény!
Itt nincsen más, csak pokol-fény… |
|
 M
Csend volt. Meleg. A smaragd színű vízben
Enyhén baljára dőlt a behemót,
És elaludt… Miként a rakodók,
A kikötő, s a kihalt móló, minden. |
|
 M
Habár az emberek gyűlölnek,
Lám, mosolyog a szelid ég!
Sugárzó íve, mint más szemnek,
Nekem is épp oly tiszta kék. |
|
 M
Harmadik hónapja rab vagyok,
Körülöttem muszka hangokat hallok,
Amiböl érzem,reménytelen helyzetem.
Ami kevesebb mint valaha,volt velem. |
|
 M
Még egyszer akarom látni
emlék enyém, történjen bármi,
nem feledem azt, ami volt,
hogy a Tisza mily szép lassan folyt. |
|
 M
A lövészárokban, a terepen, bármikor érhet golyó,
Itt bent a bunkerban, egy akna, biz' nagyon is eltaláló…
Ennek persze van egy nagy veszélye, ami bizony bekövetkezhet,
Ha egy akna telibe talál, akkor a halál meg is érkezett! |
|
 M
Covid volt a neve, álkoronát hordott,
kegyetlenül rombolt, testet, lelket, létet,
senki nem tudhatta, ki vet ennek véget,
gonosz király módra életeket oltott. |
|
 H
Az öreg szú, mélán
átrágta magát
egy fenyő odván.
Átérve a túloldalra |
|
 M
Fronti létemnek, nyűgét, keservét kinevetem vagy elsírom…
Ez az én hordozott keresztem, cipelem is… amíg, még bírom!
A szélvihar itt zúgva-bömbölve tombol egész éjszaka,
A lövészárokban beszélgetnénk, de elnyomja a szava. |
|
 H
A harcost ledobta a
Lova, úgy megijedt kígyótól.
De csak odébb ment. |
|
 M
A fiú állt az égő fedélzeten,
Csak ő volt egyedül életben.
Mindenki menekült, csak őt
Tartotta a fegyelem...
|
|
 M
Azután egy kertbe rángatott
- Fáknak levelei sárgák, és az Ég szürke-,
Azután egy kertbe rángatott,
Ott a kertnek színe úszott jól kivehetően rozsdás- vörösbe,
Ahol a fűbe befektetett, Istenem, mintha örökhelyem lenne. |
|
 M
Elhagytam a szülői házat,
S örökre hagytam el talán,
Sok szép intést, sok jó tanácsot
Adott az útra az apám. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 04. kedd,
Domonkos napja van.
Holnap Krisztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
