|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
De kérlek, hogy vigyetek majd, haza az erdőbe,
a Bükknek tetejére, s ne egy temetőbe.
Ott leszek ha jártok, a zörgő avarban,
minden zöld levélen, a lehulló makkban,
|
|
 M
Jó idő van, s egyszercsak eltűnik a nap
Elfedte egy felhő, csak egy pillanat
És újra ragyogó kék az ég |
|
 H
csendben hallgatom
ahogy alszik a város.
ablakon át neszez
a nappali fáradtság.
|
|
 H
Lennék napfény,
mi lágyan simogat.
Lennék szellő,
mi hajat borzolgat.
|
|
 H
Csak néztelek, néztelek
Hosszan és némán,
Barangoltam
Zöld-levél szemeid dombján,
|
|
 H
Hangod mellé feküdtem, olyan gyönyörű volt,
S a kis, puha melleid melegek,
Halántékom erei vertek...
S megkérdezted: Alszol ? |
|
 H
Ne sajnáld Te sem
én is változom.
Az idő szarkalábakon
átszalad felettünk,
|
|
 H
Akkortájt, hogy sokat esett,
Noé bátyó útnak eredt.
Ringott alatta a bárka,
széltől dagadt vitorlája. |
|
 H
Majd megszépül a hárpia,
ha van otthon elég pia,
Konyak vagy rum,mindegy néked
a világ is forog véled.
|
|
 H
Szemeim drágakőként ragyognak a fényben,
Gondolataimban te vagy jelen,s ezt érzed!
|
|
 M
a messzeség mint hófödte sziget
köveket dobál a béna óriás
felejts el csúcsot és hegyet
elcsatolni bizony nem lehet lopás
|
|
 M
Szitáló hó megül az ágon,
Mint aktnak, könnyű fátyol,
Takarja fának pózoló karját!
|
|
 Sz
Szerettük, ki viszont szeret,
minden fekete volt, vagy fehér
egyértelmű volt minden jelenet
hogy ki mit csinál és miért. |
|
 Sz
Gyászoló özvegy ül, sötét szobájában,
Kezében gintonic, karcsú pohárkában.
Telefonja jelzi, új üzenet várja,
Kitáguló szemmel, rámered a számra. |
|
 Sz
Pilleként fújom szerte-szét felsejlő énedet
A gyökértelen múlt feslő lábnyomán
A léted már csak tompa fénysugár
Egy sosemvolt világ… tovatűnt képzelet. |
|
 Gy
A veszekedés alapjának emléke sajog belém ilyen élesen.
Azonnal megbánom, hogy az emlékeim törölni szeretném. |
|
 Gy
Az izmusok csak hazug szavak
Igazság egyikben se akad.
Az izmusban nincsen lélek |
|
 Gy
Ő volt az, kinek rendelte a végzet marka…
Hamvas bőre fedetlen testét hevítette,
Fortuna kegyeltjeként kényére-kedvére,
|
|
 Sz
És bennem őserőket szít,
Mellyel újra csatasorba állok!
Állhat utamba bozót, vagy árok -
Szívem belőle új hitet merít. |
|
 H
Ciripel a tücsök, fekszem a réten.
Fülembe hatol a madár ének.
Nézem az égen a bárányfelhőket,
Élvezem a lágy, simogató szellőket. |
|
 H
Szívedbe véstem az arcom
hazudd, hogy ég még a nyoma
hagy legyek vakon ostoba
s higgyem van még egy sanszom.
|
|
 H
Szívtelen parancs: lőjj! és ezzel vége
Pontot tehetünk egy ember életére
Hisz nem maradt utána csak egy test, halott
Lelke egy másik világba útlevelet kapott.
|
|
 M
Találkozott két csillag
a végtelen égbolt útján.
Sugaraikkal súrolták egymást,
fényük ölelkezett össze csupán,
|
|
 M
Álmodtam, hogy játszhatok,
mint felnőtt, gyermekek között,
fényből, árnyékba bújhatok,
de nem úgy, mint egy üldözött. |
|
 Sz
Megállok ajtód előtt,
a szívem majd szétpattan.
Elfojtom lélegzetem,
és a zár halkan kattan.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
