|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Menjetek tovább nélkülem!
Ígérem, nem halok meg itt;
Csak megpihenni feküdtem,
De máris rohanok megint.
|
|
 Sz
tónustalan, hiszen lavírozatlan
színtelen; pontosabban, csupán - ultramarin
valahogy, mégis a máról
- az idei őszről "szól" |
|
 Sz
De küzdök még ellene,
Mielőtt véget vetne,
Mielőtt ajkamon akad a szó,
És nem tudom mi volt az utolsó. |
|
 M
Lassan csordogál az est, mint bíbor-folyó
Kezei lelkem kérgét körbe mossák
Dédelgetve átkarolják
Beléd álmodón. |
|
 M
Látod-e kedves ?
Messze még az álom, a lét nyugalomba
burkolja magát, az est köntösébe
|
|
 M
Mikor felhők úsznak,
Vágyak hozzád húznak.
Képzeletben veled vagyok
Csak nézlek, hallgatok. |
|
 Sz
Egyébként is hideg van már,
Meg túl nagy a nedvesség,
Aki itt jár az csak sétál,
Ha fontos az egészség. |
|
 Sz
Jönnek majd kedves csillagok,
apró neszek, halk sóhajok,
átkarolva szeretgetnek,
cirógatnak, becézgetnek. |
|
 M
még zúg még omlik a hó vakul a szélben
szemet szúr elporzik élesen az éjben
még falra hány mint borsót kristályos jeget
dobol az ablakon a redőnyt rázza beveri a szeget
|
|
 Sz
csak az altató hangja
száll.
Odaát egy új
világ
vár. |
|
 Sz
miért nyílik száz város
olasz nap hevére
testvéri sóvár vágya
tekint le feléje |
|
 M
Csak áltattad magad, hogy fontos vagy
Hogy mást érdekel, ha a sors elhagy.
De van valaki, ki melletted áll
Sors hánytatásainál rád talál. |
|
 M
Csak annyit, - add meg nékem a reményt, -
Hogy időm legyen viszonozni, s hogy
Ne kurtítsa életemet addig a vég; |
|
 M
Ólmos köd szitálja magány-cseppjeit
S egyre lélek-szikláim görgetem
Lerombolom, majd újra építem |
|
 M
Fázó Hold didereg a csillagok máglyáján,
Tűzszekerek fénye érckardokkal strázsát áll,
Kráterei fokán űrbéli gyászdal gyúl,
Az éj porondmestere kristály-atomokká hull. |
|
 Sz
Mondd,mit hozott a reggel,
Mikor az álom véget ért?
Szövögeti -e tovább hálóját
a mindent elsöprő szenvedély! |
|
 Sz
Képzelet szülte édes kalandra
gyöngyözik vágyam, úgy suhan feléd.
Ringató öled tűzforrón tartva,
várj engem úgy mint senki se még! |
|
 M
Állok és bámulok csodálkozó szemekkel,
mert tér és idő közé zárni nem tudlak.
Így inkább magamba zárlak. |
|
 M
Mikor Isten engem porból megteremtett,
Minden jóságom, vétkem jó előre látta,
Nem is tehettem volna másként, egyebet ...
Kerülhetnék-e mégis a tüzek poklába? |
|
 M
Beköszöntött a színes ősz,
Eső áztat el mindent,
A hideg is kopogtat már,
Ma reggelre már üzent.
|
|
 M
Földi életedben, az út csak eszköz.
Elérni célod ez a tét
De mi van, ha Te csak bolyongsz?
És nem találod léted értelmét?
|
|
 Sz
Nem feledhetlek, ott vagy minden Fában
s kevesen szeretik a fákat, jobban nálam.
Nem feledlek soha mert szerelememnek lángja,
nem olyan mint gyertya, inkább örök mécses, fáklya. |
|
 H
Hol van a haza? Hiszen sehol nem látom,
S asztalt, falat, meg széket törve várom, |
|
 H
Ősz van. Gyönyörű októberi ősz.
De van valami megfoghatatlan,
Valami varázslat a hangulatában.
|
|
 H
Valódi, holland, mondják: csodajó...
- suttogta tétován édesapám.
Közben senki sem nézett reám.
(Én nem tudtam mi a kakaó.)
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
