|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 A
Ármányoktól bűzlő utcák zaja
S hazugságok merész alkonya,
Titkos cselek, fegyver csörren,
De neki a szeme se rebben. |
|
 H
Hangzatos
összetetartozás
- egyszer éles
másszor... lágy |
|
 M
Hej! Te betyár Jani.
Hol voltál már megint.
Remélem nem kocsmáztál,
és nem máshol udvaroltál. |
|
 M
Nesztelen, táncos lábbal,osont el
a nyár, az ősz vette uralmát át e tájon.
Ecsetjével gyors festésbe kezdve.
|
|
 M
Ez a mélység tán közös otthonunk
lehetne egy szánk egy akaratunk...
A választ ki adja meg; mi magunk
|
|
 M
Vérző sebként hiányod rég bennem kuporog,
És a viszontlátás rá balzsamként mosolyog
|
|
 M
Érettségi találkozón,
Barátok beszélgetnek,
Tíz éve nem látták egymást,
Most magukról mesélnek. |
|
 M
Felhők tengerén, mint szikrázón
átsuhanó fény lobban elém,
tündöklő szemed csillogása.
Megérintettél… |
|
Álmok,s vágyak szigetén
Ahol újraéled a remény!
Újra és újra mindig visszajárok
Reménykedem,hogy rád találok! |
|
 H
Majd egyszer, ha józan leszek, írok egy verset a szerelemről
De írok egyet mely sokkal szebb lesz annál, mit most le tudnék írni
Írok egyet a barátságról mi köztünk soha nem lesz
|
|
 H
Óh Istenem, mond mit tegyek?
Engedjek a csábításnak, vagy mondjak nemet?
Melyik a jobb, ezt kérdem tőled…
|
|
 H
Mióta szemérmetlenül szemezem a szemtelenséggel,
már látom a kilátástalant,
de lehetetlennek vélem a lehetőséget.
|
|
 H
Tűnő vadhomály szürke árnya várt
Míg gúzsba kötött szenttelen akarat
Rágta békjóba hitetlen hangomat;
Meztelen fényű éji lény páztázta arcomat. |
|
 H
Szikadt-poros ösvényeinkre
rásírnak most az esti fellegek.
Elküldtétek kicsavart lelketek.
Köszönjük drága magyar barátaink! |
|
 M
célbaveheted... Habár,
lehetsz mérnök, vagy akár tanár,
a ferde falra félre ütnéd te is. |
|
 M
Kopár erdő mélyén sétál a puha éj,
a csüggedt bokroknak elmúlásról mesél.
Pehelykönnyű ködben remegve szél bujkál
a fák között, s a legyengült pillanat áll.
|
|
 M
Kátyús úton vak koldus állt,
Üres marokkal, könyörögve,
- Szenvedés, éhség, szomjúság -,
Nyomorúságtól elgyötörve. |
|
 M
A kertivégi galambdúcban,
Szerelmesek turbékolnak. |
|
 M
Hömpölyög közben az örök patak idővize....
Csordogál a pillanat sápadt,remegő fénye...
Leveti elnyűtt ruháját a kósza gondolat...
Embert kipróbáló....ismerkedő akarat...
|
|
 M
Gyúródeszkán gyúrtam
fahasáb testedet.
Margarinnal kentem,
de veled nem lehet. |
|
 Gy
Édes a szerencse,
Ha megkérdezem: Szeretsz-e?
Mit felelsz erre?
Vagy válaszolni van merszed? |
|
 M
Hátrahagyva veszem észre: Telnek az évek, mint valami látomás.
Gyűrődik homlokunk bőrére, öregségünkre
S nem lehet elkerülni sorsunkat ...
Semmit el nem kerülhetünk,s várjuk a halált .
|
|
 M
kiürült világunk, tetőnkre éj feszül
hullócsillag vagyok csak
bágyadt Holdunk távolsága rám vetül... |
|
 M
A ragyogó Őszi fényben
Napfény járja be a völgyet,
Csak a lombok sóhajtoznak. |
|
 A
Mondták neki ne menjen át,
De hát süket lehetett,
Ment, nem hallgatott senkire, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
