|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Ez őszi délután a fények árja
terülve vár a kerteken szelíden,
a nyár utáni méla tompasága
megülni vágy a rozsdabarna csenden. |
|
 Gy.
Ez a mocskos háború
Embereknek, népeknek… ború!
Nem látni békét. |
|
 H
Rohan az Élet - vele vágtatok.
Hozzákovácsolt gályarab vagyok. |
|
 H
A parti nádasok között a szél jár,
susogva elmeséli, mint futott
a nyár tovább, de még ivott a tónál,
mesélve azt, a szíve hogy sajog. |
|
 H
Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
|
|
 Gy.
Üldözés leselg Ember-reám,
Acsarkodnak tört életemre.
Ki szent testvér-voltunk hirdetem,
Gyilkos kínzókkal állok szembe. |
|
 Gy.
Ügyed, ha majd az Úr elé kerül,
maradj szerény, ne pörlekedj vele,
hiszen tudod, hogy ő marad felül,
te meg mehetsz csupán a semmibe, |
|
 Gy.
Otthon vagyok napom s álmom között,
Hol játéktól hevülten alszik gyermek,
Hol ülni jó esténként egy öregnek,
Míg tűzhely fénye leng feje fölött. |
|
 H
Tisztességesen néztem fonott lófarok copfját.
Bennem található illatanyagok, képzeletbeli bűnügyi nyilvántartóként összeesküdtek
A nőnek finom izzadságával, fedetlen melleivel, melyek a blúzának kivágásánál kilátszottak.
Elöl szépen feldagadt a blúza. |
|
 H
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény,
Az átkozott front minden… csak nem nagy életlelemény…
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény. |
|
 H
Kedves Barátom! Eleged lett az atyai házból,
úgy hallom: kipakoltál, bepakoltál;
őszinte ember itt meg nem áll,
dobbant, éli világát messze máshol. |
|
 Gy.
Az ősz arany lepelt terít a tájra,
a színeikbe burkolózva leng
a fák eloldozott levélruhája
az ágait takarni képtelen, |
|
 Gy.
Sokáig még sehol sem bírtam
sodródom mint a széltépte falevél
minden útelágazásnál megálltam
rettegtem a bizonytalant |
|
 Gy.
Szabadság: Valahol! Függetlenség tombol!
Uram arra kérlek én, hogy vigyél ki a rosszból!
Jóba akarok most, azonnal rohanni,
hogy lelkem tisztaságát, tudjátok fogadni! |
|
 Gy.
(3 soros-zárttükrös)
Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik,
A szerencsétlen nyár, az emésztő hangoktól meg csak lassan mállik…
Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik. |
|
 H
Lila fátyolos estén,
csillagok milliói között
téged keresvén,
hangodat vitte a szél. |
|
 Gy.
Kiült a gerlepár a háztetőre,
akárha régi, szép nyarat keresne,
tekint az őszi tájra körbe-körbe,
de már hiába, elrepült örökre.
|
|
 Gy.
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást, |
|
 Gy.
Elindultam otthonról, hogy a csendes őszben járok egyet,
Nincs messze tőlünk az erdő, meg is érdemli… járok egyet.
Nem volt semmi gyanúm, hogy itt micsoda vehemens, őszieső rondaság-halmaz lesz,
Bementem a közepe felé az avaron, gondoltam a csodálatom remek lesz. |
|
 Gy.
De mára Ámor is remegve szédül,
nyilat feszítni nem szeretne már,
hiába kél alant a vágy, ha végül
a fellegén a messzeségbe száll. |
|
 Gy.
Hajnalban kél föl az igaz magyar asszony,
hajnalban, mert sár volt tegnap, oszt az ember
káromkodik, ha a csizma lekaparva nincs. |
|
 Gy.
Ha volna lovam,
Messzire lovagolnék.
Vágtatva mennénk. |
|
 Gy.
Fogadok, hogy kosoknak műmájer a mosolyuk,
Fogadok, hogy nekik megengedi a vagyonuk…
Fogadok, hogy a gazdag fekete kosok, nagyon-túlzón szívtelenek,
Fogadok, hogy ezek a kosok -háború mutatja- lélektelenek… |
|
 Gy.
Ó, nézd! Lám, már ködfátyolba bújt az ősz,
úgy szerettem, ahogy vígan gomolygott!
Belekarolva jött a rőtvad, az őz,
táncra perdült rőt levéllel, somolygott, |
|
 Gy.
Múlik a nyár, tovatűnnek az álmok,
lankatag ősz közelít ide már,
lépte nyomán kavarogva lehullott
lombok alusznak a kert talaján. |
|
|
|
Ma 2025. május 14. szerda,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
