|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
Mikor kényszerből búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem tekintetedet, amit
Takartál, mert könnyes volt szemed...
|
|
 H
Kiátkozottan, éktelen, vakítva,
kapaszkodok körömszakadtig én
e tiszta, istenadta kis papírba,
lehetne rajta bárha költemény, |
|
 H
Mintha már
szakadt vásznat dobtak volna az égre és
alatta
bujkálna a napsugár |
|
 H
Kérdezitek, hogy élek én? Biz’ nem úgy, mint pók a szövései tengerén…
Hogy élhetnék, mikor a szomszédban háború. Százezrekre mondják beadott kulcsú… |
|
 H
Országodon kufárok osztozódnak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek. |
|
 H
Igazán ragyogó ez az ősz,
festői színben csábos ajakkal,
magabiztosan pózol előttem,
föld színekben, sudár alakkal. |
|
 H
Tucatnyi álom illan el,
amelyre senki sem felel,
hová foszolt a látomás,
agyunkba görbe karma vás |
|
 H
Leszállt az alkony,
elpihent a nagy világ
|
|
 H
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben.
Huh!! De sokszor fohászkodunk életünkben…
Huh! De sok vágy él bennük az életünkben. |
|
 H
Teraszomon járkál a selymes szellő,
ékesen fest a ropogó csontú pemzli.
Aranyhaját fésüli, bottal ropja,
e csodában elmélyül, ki kedvét leli.
|
|
 H
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág. |
|
 H
Kihunyt az égi fény, amely vezette
e népet és miatta nyert hazát,
de mára megkövült az éj felette,
nem éri meg remegve hajnalát. |
|
 H
Félhomály/alkonyat, tomboló érzések,
mely szétveri kővé vált, bolondos lényemet!
Új világ jön már, mely, tisztább lehet sokkal,
erre vár most mindenki, sok ezernyi okkal. |
|
 Gy.
A lelkiismeret sosem maradt adósa,
hiszen, ha még nem is találkozott vele,
csupán a hasznokért vezette balga sorsa,
elégedetten élt, ha telve volt zsebe. |
|
 Gy.
Ha úgy esik, hogy bánt a kétség
S az elméd szárnya csüggeteg,
Szemedre száll a nagy setétség
S a végtelentől vagy beteg ; |
|
 Gy.
Sáros a bánat,
sírok utánad
csak néha még. |
|
 Gy.
Itt van nekünk a faluhatár béli kispatakunk, nem messze, ahol lakunk!
A folyóparton mindkét oldalon, van egy ritkás fasor, olyan, mint alagsor.
A híd magasabban ível, a bokroknál bizony magasabb egy kicsivel.
A kis patakunk csak lassan folydogál, és láthatom benne sok levél mál. |
|
 H
Sejtjeim mikro-rendszere
zümmögve őrzi titkos kódodat,
más hívójelekre nem válaszol.
Gondjaim malmából |
|
 Gy.
A mėlysėgből kiáltsatok velem!
Olyan mėlyen, olyan testvėrtelen,
Olyan embertelen mėlyen vagyunk,
Bereg a szívünk, lüktet az agyunk. |
|
 Gy.
Pár perce sétálok még csak az erdőben,
ámde az óta milliót dobbant a szívem.
Becses ajándékot kaptam: békét, csöndet,
és levelek táncoltak arany, s bordó színben. |
|
 Gy.
Az őszi köd hamar beköltözött
az árva lelkeinkbe végleg,
lehűlt a táj, az ablakok mögött
a lámpafény remegve éled, |
|
 Gy.
Velem is az történik, mit rendelt az élet,
Utoljára megélem a rám rótt véget.
Nem kell itt erőlködni,
Addig is kell létet élni. |
|
 Gy.
Mert azt mondtad innen már nincs tovább,
Hittem, hogy mentsvárrá lesz az idő,
Vele minden megy, s fájdalom sem jő,
Elmúlik csak és nem lesz tétovább, |
|
 H
Izzó szempillákkal hevítette szemeimet,
Aki az örökkévalóságból teremtette a szeretetet,
Még őt a nap csillogása megfogta…
És egy nedves villám lett tekintete számomra. |
|
 Gy.
Minő világ következik
e béna hallgatásból,
ahol törölve könnyeit
a lélek egyre gyászol,
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 02. szombat,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
