|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Éljünk végtelen
Hosszún, hajnal még messze.
Mikor lesz új nap? |
|
 H
A tóra ősz aranysugára ül,
a víz köréje fodrozódik,
a gyorsuló idő szalad, repül
a fák között egész a partig, |
|
 H
Ha elmegyek e bús földi terekről,
oda, hova az egek kékje hiv:
elvész közületek, ó jámbor lelkek
egy árva sziv. |
|
 H
Fekete kosok! Nekem téli csizmára sem telik, maguk steakot laposra verik?
Fekete kosok! Zsír nélkül eszem a kenyeret, maguk orosz kaviárból eleget?
Fekete kosok! Maguk este bank-bálon... én meg simogatom le, koszát a kutyámon. |
|
 H
A hencegés
főként gyerekek szokása,
célja vezér szerep kivívása.
A gyerekcsapatban licitálnak,
|
|
 H
Hiába is kiáltanék süket fülekbe,
mutathatok virágokat vakoknak éppen,
de csak rohantatok tovább nagyon sietve,
remélve majd, hogy estre kelve révbe értek. |
|
 H
Gyönyörű volt az október. Nesztelenül osont.
A fák az út szélén divatbemutatót tartottak.
Hívogatón, kacérkodva mutogatta
új, aranyszínű ruháját az egyik. |
|
 H
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen, |
|
 H
Együtt játszadoztunk véled,
A romoknál port tapostunk,
És arámnak hívott téged
Mind, kivel gyerekek voltunk. |
|
 H
Szorongó emberek
áradó erőszaktól rettegnek.
Védekezésre nincs elég erő,
a föld óriás temető. |
|
 H
Ártatlan értékek tiszta igaz vágya,
a zsarnokság szennyéből kiált,
erre a megsebzett világra!
… S ha még most sem figyelünk fel rája, |
|
 H
Mért hiszem azt, hogy a balga világ esze megjön utólag,
felhagy a perlekedéssel örökre e Föld kerekén majd,
csak szerelemre figyel, miben is hevülőn kel az új mag,
és soha hadba vonulni az elleneikre nem óhajt? |
|
 H
Hányszor mulattunk itten,
Ákácok árnyiban,
S feledve gondjainkat,
Kis játszó magzatinkat |
|
 H
Vezess, kegyes Fény, köröttem homály,
Vezess tovább,
Sötét az éj, s hol még a honi táj…
Vezess tovább. |
|
 H
A nőkre sok ésszel sem lehet ráfogni, hogy mindannyian angyalok
(Közben persze a férfiak sem kutyák, sok csak bután andalog…)
Ezen nőket értelemre szólítani, egy bölcs sem tudná, hallgatok… |
|
 H
A múltidő kilép az ősz ködéből,
mögéje dupla té betűk sorolnak,
lezárva minden érv, ma végleg eldől,
ki üdvözül, ki megy le kárhozottnak. |
|
 H
Munkába fogva, gondba elmerülten,
Asztal előtt, tükörrel szemben ültem,
S hogy a fejem tűnődve fölkapom,
Képem tűnik föl ott a sik lapon. |
|
 H
Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
Kopott mosolyon mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok! |
|
 H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
Mikor kényszerből búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem tekintetedet, amit
Takartál, mert könnyes volt szemed...
|
|
 H
Kiátkozottan, éktelen, vakítva,
kapaszkodok körömszakadtig én
e tiszta, istenadta kis papírba,
lehetne rajta bárha költemény, |
|
 H
Mintha már
szakadt vásznat dobtak volna az égre és
alatta
bujkálna a napsugár |
|
 H
Kérdezitek, hogy élek én? Biz’ nem úgy, mint pók a szövései tengerén…
Hogy élhetnék, mikor a szomszédban háború. Százezrekre mondják beadott kulcsú… |
|
 H
Országodon kufárok osztozódnak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek. |
|
 H
Igazán ragyogó ez az ősz,
festői színben csábos ajakkal,
magabiztosan pózol előttem,
föld színekben, sudár alakkal. |
|
 H
Tucatnyi álom illan el,
amelyre senki sem felel,
hová foszolt a látomás,
agyunkba görbe karma vás |
|
|
|
Ma 2025. május 14. szerda,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
