|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
 T
Téged a vágy érlel
Nélkülem semmi vagy |
|
 T
Óh, én szeretett drága népem,
Bús és nagyon szomorú vagyok, |
|
Szerelmes álma, oly reménytelenül,
Buja szerelmét kéri nap, nap mind.
C |
|
Hogyan mondjam el, nincs bennem harag,
C |
|
Akár napbarnított, vagy épphogy csak barnás,
Vagy fehér, mint a hóvirág.
C |
|
álmodtam egy mesés világot
a világban egy gyönyörû virágot
C |
|
Nem úgy, mint fojtott lelkek hínárba fúlt
végsõ percének tékozló nyögése,
C
|
|
Ideális testsúlyomnál,
Hússzal többet nyomok.
C |
|
A Múlt és a Jövõ harcol bennem.
A Jövõ egy újabb csodát ígér,
C |
|
Energia sarjadt bennem,
Forogni, tekergõzni kezdtem.
C |
|
 Z
Azért, hogy Téged Istenem elérhesselek.
A világban mindenben Te nyilvánulsz meg,
|
|
 I
Ajkad nem nyílik szóra, pedig látni rajtad,
hogy mondani készülsz valamit. |
|
törd meg a csendet
színezd be éltemet
|
|
 T
Ott állsz a küszöbön,
Kezedben megázott virágcsokor,
|
|
 T
Túl e világi határon,
túl a sokszín szivárványon |
|
 T
Az idõ végtelenjében porszemek vagyunk,
S az átlátszó fényben fel-fel ragyogunk. |
|
 T
Gesztenye-gyertyákat
állított ablakomba az est,
|
|
 T
Ne kérdezd miért szeretlek téged,
Amikor az éjszakába a szemem meredten téved.
|
|
 T
Egyszerre robotok
és ösztön állatok
vagyunk.
|
|
 I
Nyitott könyv a szíved,
És én rád találtam, |
|
Elmúlt észrevétlenül, s most az idõ távolából
Úgy tünik,hogy csak egy perc volt a boldogság.
|
|
 I
Ó, régi vaksötét utak, melyeken járnom kellett,
Félelmet ébresztett fiatal lelkembe |
|
 I
Énekel kopogva, verdes és csapkod
Zokog az ablakon,hallgatom a régi románcot. |
|
 I
Múlik az idõ, rohan az élet,
télbõl hirtelen tavasz lett, |
|
 I
Olykor vannak pillanatok,
Amikor valami megérinti, |
|
|
|
Ma 2025. október 22. szerda,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
