|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Elég egy-két négyzetméter;
asztal, min a laptop fér el,
s egy szék, amin ülhetsz estig.
A huzata ronggyá feslik, |
|
Gy.
Gondolkodunk és keresünk,
Végül rothadó testünkből,
Könnyek közt távozik lelkünk,
Az életből, mindenből. |
|
Gy.
A rózsa szólt, te kis cseléd,
A hálám örökké tiéd,
Kebledre tűztél engemet,
S ez kegy nekem és tisztelet. |
|
Gy.
Sötét felhők róják a mennyezetet,
eső fényesíti a macska köveket.
Céltalanul barangolok tova,valamikor
én voltam a város trubadúrja !... |
|
Gy.
Egyszer az életben talán nem fáj többé semmi sem,
Legalábbis bízom benne hogy így lesz, és elhiszem,
Oly súlyos terhek alatt is még hordozom önmagam,
Legyen kire békét hozni ha mindenem eldobtam, |
|
Gy.
Valahol fent a Kárpátokban
A fenyő erdők közepén,
Karácsonyestén áhítattal
Ül egy nehány magyar legény.
|
|
Gy.
Csatát megnyerni, ah, micsoda élvezet?!
Pedig háború, mi okozza végzetet…
Mindig is voltak, sokan, úgynevezett barátaim,
Így aztán, helyben meg is voltak az ellenségeim. |
|
Gy.
Játszi fények gyöngykövétől,
s virágoktól ékesen,
nyári napok zenéjétől,
zendül a föld délcegen. |
|
Gy.
Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
|
|
V
Rousseau vezess, másszunk a fára,
Nézzünk a magasból a korcs világra,
Dobjuk el a fájó gondolatot,
Mit minden bolond ember gondolhatott. |
|
V
Tépázott farmer, sportcsuka,
menő a drága rongyruha,
pólóban jársz csak, nincs inged,
csillog a fényes „pirszinged”. |
|
V
Az élet, sokszor nagyon is kemény, sőt talán nagyon fájdalmas.
Sokszor kegyetlen a sorsunk és még szeretetben is csalódunk.
De van olyan is, hogy egy jó időben jött csalódás alkalmas |
|
V
Rózsa szólt a cselédlánynak:
Örökre a szívembe zárlak,
hogy engem a melledre raksz
's vele mély hódolatot adsz.
|
|
V
Rózsák, ti pompázók,
Balzsammal szolgálók!
Lebegni könnyedek,
Eleven rejtekek, |
|
V
A hőség bőségében szenvedünk,
árnyékba, vízbe menekülünk.
A víz elapad,
a fát kivágják, lombja nem marad. |
|
M
Aztán Őt figyeltem, ahogy ujjaival fényhálót sző,
és megörül az égen megjelenő szivárványnak,
amire egyszer csak, hopp, felült,
és hintázni kezdett rajta. |
|
V
…Remegve, szívdobogva hallom
Az erdő mélységes neszét
És Önt nem is aggasztja vajon
Ez édes suttogó beszéd?
|
|
V
Apa nélkül eltört az életem,
Anyám is okozta a végzetem.
Aztán minden csak gyorsan tovább romlott,
Ördög, mindenbe beleokoskodott… |
|
V
Vagyok, de minek,
Hogy örüljek én a semminek,
Ha minden van, mégis nincs,
Ilyenkor is elménk a kincs?
|
|
M
Megannyi szeretet, vágy és puha paplan,
elrejtezett egyszer, az egekben, a hóban.
Tisztaság költözött a bűntől mentes létbe,
a mennyei akarat , öltözött fehérbe. |
|
M
Támaszom voltál,
Jóra tanítottál,
Házamba boldogságot hoztál,
Soha meg nem bántottál. |
|
V
Egy orkán üvölt szívemben,
Napról napra erősebben,
Feltámadt a szél is bennem,
Tomboló vad vihar lettem,
|
|
V
Gyakran kimentem a városból, messze a
szabadba, ledőltem egy fa alá gondolataimba.
Képzeletem messze szállt egy birodalomba,
hol mindenkinek egyformán van adagolva. |
|
V
Gyenge esti légben
Csillagok fényében
Erkély hűvösében
Hallgatunk éppen |
|
V
Mire családos, felnőtt fia lettem,
Apám lett a legnagyobb ellenségem… |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 24. vasárnap, Bertalan napja van. Holnap Lajos, Patrícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|