|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Meghalt egy őszi éjszakán
a fegyencek közül egy lány.
Másnap temették délután,
rendőr ment a kocsi után. |
|
 M
Mégis, eladtátok a hitnek szívetek,
Lopott lett végül összes rímetek,
S mámorba feledtétek a létet,
Zárt ajtótokba vetettetek csak éket. |
|
 M
Élet ősz hozta,
Utolsó, lejtős utat.
Ez célegyenes? |
|
 H
A sírhelyek közötti "vég", jelképezi az örök végtelent.
Fölnézek, látom a kék ég idézve-jelzi, örök tértelent.
Az idén lassabban jön a tél, békességet hagy és dértelent. |
|
 H
Apámnak acél akarata
anyám akaratán aratott,
agyafúrt alkalmi adottságával:
Anyámnak ajándékul Antikát adott. |
|
 H
Sétálgatunk a tarka avarban,
szinpompás levelek között,
kutyám, futkos erre-arra,
neki is tetszik a színes ősz. |
|
 M
Egy más világ született a kerítések között,
Tele földöntúli létekkel, fényben fürdött,
És volt pár ember, ki úgy gondolta tiszta fejjel,
Neki oda menni be kell. |
|
 M
Édes illat, orgonabokrok nyílnak,
Lágy fuvallat ringatja őket reggel,
És közülük mintha te libbennél ki
Kedvesen, Drága… |
|
 Gy.
Mégis úgy érzem, hogy én joggal létezem,
nem hiszem, hogy felesleges az én életem.
Szerintem az egész ember-halmazat
egyetlen szándék és megfontolt akarat. |
|
 Gy.
Lábujjhegyen, halkan járok,
eltűnt a zaj, várok, várok.
Békét hoz a csend lelkembe,
fájdalom zúg a testemben. |
|
 Gy.
Oktober huszonnyolcdadika,
az egy jelentős nap nekünk,
Oktober huszonnyolcdadika,
az volt az nap amikor igent mondtál nekem, |
|
 M
Ódon kerítés öleli körül a sok sírhalmot,
Van hol leomlott, így beosonásra lyukat hagyott.
Kihasználjuk, bemegyünk, sétálunk sírjaitok közt.
Gondolatban viszünk virágot, , mécsest egyebek közt. |
|
 Gy.
Sírig kísérjen e lecke,
S tudja már a bölcsőbeli:
Vesztes – méltó tiszteletre,
A győztest – a konc tiszteli! |
|
 Gy.
Visszanézek a múlt berkeiben, volt
Sok szomorú,veszteség mindenben.
Soha nem adtuk fel,bíztunk a jövőben,
Megsegít az Isten,imádkoztunk bőven. |
|
 Gy.
Csalódtam ifjan... Kamasz-ész
Leginkább fenn a felhőkben jár!
Az érett fő s a férfiszem már
Rád, Bölcsesség, hálával néz. |
|
 Gy.
Sok kis picike lángocska, lelket szaggató!
Emlékezünk... de, ez meg nagyon szívszaggató!
Fák között hallik, szélfútta halotti ének,
A sírok között meg, sok a bolyongó lélek. |
|
 Gy.
Közben kél a Nap, szórja szét sugarát.
Csodálom őt, ahogy kacag rám, árván,
aranyba borítja a fázó földet.
Nézd, vállamra szállt egy sarkantyús sármány! |
|
 Gy.
Itt ezen az Isten földjén
jog a boldogságra irigy –
és a kettő most szép fürgén
egymással halálharcot vív.
|
|
 M
A Nap ragyogó sugara arany,
a Hold sugara halvány ezüst,
a csillagok fénylő ékkövek, |
|
 M
A halottak napján, pisszegve zajong a síri csend.
A mécsesek máglyáján, csend... a halottak napi rend.
A szomorúság palástja ráfeszül a környékre,
Itt kell érezni, most legfontosabb az ember hite. |
|
 Gy.
Elfeledem, ami fontos,
amire emlékszem, nem pontos.
Tükörbe nem nézek,
ne lássak rémképet. |
|
 H
Mindenszentek volt, sírokon mécsesek,
Virágok, körülöttem könnyes szemek.
Szeretteim sírjánál imát kezdtem,
Fel az égre szegezve tekintetem. |
|
 Gy.
És elhagy ám a nyájas kis falucska
Nádasfedelű, fehér házait;
Sugár jegenyék zúgása kisért ki,
Midőn vágyam a nagy világba vitt.
|
|
 Gy.
Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt,
Az élet hiszi, hogy nekem így játszhatja meg a vagányt?
Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt... |
|
 Gy.
Csak hagyj egyedül,
S elmondom neked,
Mélyen legbelül,
Mi bántja a szívemet. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
