|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Írjam, vagy ne írjam? Hosszan gondolkozom!
Most is a jövővel, széppel foglalkozom!
Igaz, kissé eltér, fiatal jövőkép,
És az élet végén, jövendő álomkép!
|
|
 Sz
Tavaszról álmodtam az éjjel,
Már itt volt egészen
Fényesen ragyogott a Nap
Melegítette arcomat
|
|
 Sz
Tiszta szíved élet, ködborús hajnalon,
ragyogása fényed, egy kietlen alkonyon!
Álmodása élet, minden virágszál,
mely hajad tengerében, szeretetté vált... |
|
 V
Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek.
És persze ezen kívül vannak, sárga, rőt, barna és maradó zöld színek…
Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. |
|
 V
Itt hagytak magamra, így aztán tavaszra
lefogytam rendesen! Undorral nyeldesem
a hentes kegyéből, állatok beléből
lehullott cafatot - a gyomrom kavarog! |
|
 M
Köszönöm, a kedves szavakat
Olyan, mint a csodás alkonyat
Felhők játéka lebukó Nappal
Mint én játszom a gondolattal |
|
 V
Szerelem... vajon mi?
Örök és időtlen érzés a szívekbe’,
Poéták fonják rímekbe.
Vég nélküli e téma, |
|
 V
Téli erdőn hósapka,
csipkés jégcsap csüng rajta.
|
|
 M
Szegények, mégis boldogok
voltunk - az öröm jó dolog!
Amikor sült a lágy kenyér,
illata, mint egy nagy tenyér, |
|
 M
Emlékszem.
Szeretted a rózsa illatát. Lehajoltál
érte. |
|
 M
Egyedül a férfiakat bosszantotta,
Ez az idétlen darab,türelmét vesztve
Sokszor szerette volna letépni azt. |
|
 M
Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg,
Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg!
Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott.
Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! |
|
 M
Egy csodás életet építettünk
Ebben volt szépség és jóság
Az a mérhetetlen szabadság
Mellyet adtak drága Őseink |
|
 V
Már nem fogod a kezem, mint régen.
Már nem engem látsz, ha rám nézel.
Fájó az érzés ahogy nő köztünk az űr.
Mint egy nehéz kavics, mi a vízbe merül. |
|
 V
Ha szépnek látom a testedet,
illatodat kellemesnek,
bőrödet, ha megérintem,
forróság önt el testem. |
|
 V
A költő verseiben újjászületik
Ha nem szeretik eltemetkezik
Mindig még szebbet akar adni
Amit lehetetlen már fokozni |
|
 V
Ablakocskák, tágas szemeim,
Csüggtök rég világom fényein,
Látjátok, mit látni odakinn,
Ámde egyszer becsukódtok, ím! |
|
 V
Míg éltél, szerettél,
karoltál, öleltél.
testünk összesimult,
hajad arcomra hullt. |
|
 Sz
Sok kis rögét, ha összegyűjtöm én,
s a szűk napokra gonddal elrakom,
a tűz kigyúl fagyott szívem kövén,
mint déli fény a tágas ablakon.
|
|
 Sz
Leszállt az éj,minden csendes
Hold bujkál a felhők megett.
Gondolataimat elengedem,
Had szálljanak a sötét éjben.
|
|
 V
Tiszta tekintete, pirospozsgás arca,
melegséget áraszt, ártatlan mosolya.
Kopott kabátját büszkén ölti magára,
induláskor édesanyja csókot lehel homlokára. |
|
 V
elmaradó kéjes elégtétel a gyökere
a tudathasadásnak
hisz ha nem vághatjuk apró lélek-miszlikre azt
aki szavával bánthat |
|
 V
Dobolva hull le az őszi eső,
Tekintetem néma, de esdeklő.
Vége a nyárnak, már nem süt a nap,
Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap.
|
|
 Sz
Akarom! Makacs egy szó, tudom.
De csak ez visz előbbre az utadon.
Sok ember van, ki nem tudja mit akar.
S ő csak tengődik lomhán, céltalan.
|
|
 M
Szólt a szívem mélyén, lágy hangod sóhaja,
gyere el légy velem, magányos leányka!
Jött az éj, és a fény , egy zöld csillagból ragyog,
smaragdváros álmait, nem zavarták fagyok. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
