|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
Fa voltam, sok-sok éve,
Nyírfa egy kőszirt oldalán,
S a hold keze fehérje
Fésülte zöld hajkoronám.
|
|
 Gy.
Csenddel üzenek, parányi gyertyafény,
mely halkan osztja meg, hogy alszik már a lét.
Kedves - halk sugarát, halkan kúsztatja fel,
csillogó porfelhő, s a Nap sem kel már fel. |
|
 Gy.
Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus. |
|
 H
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem,
Az időm csak halad, de lehet, rosszul fogalmazok, inkább a végzetem…
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem. |
|
 H
A múlt elmúlt, nem tér vissza,
a jelen folyton változik,
mégis folyamatosan létezik.
A jövő ismeretlen, |
|
 Gy.
Szárnyát bontogatja a méla ősz,
rőt, s aranyban pompáznak a lombok.
Olyan „büszke, mint a pénzes szatyor”,
hisz ismét bőségtálat ontott. |
|
 Gy.-
S ha majd a művedet vadul felélték,
e gyáva horda újra konc után kutat,
nekik csupán a pénz marad mi érték,
|
|
 Gy.
Legtökéletesebb az ember
Az Isten alkotásai között.
Ezt hirdetik, tanítják a tudósok
Komoly hittel, buzgó igyekezettel |
|
 V
A tóra ősz ezüstje száll a csendben,
a víz fodorja ringva intonál,
amint karolja fűz sodorta lelkem,
s amott közelg a rozsdaszín halál |
|
 V
Szomorú vagyok, kezdetnek ennyi,
Ilyen érzés a bőrömben lenni,
Ez a gúnya valós, nem mézes máz,
Gyönyörű lélek körött romos ház, |
|
 V
"Lesz még egyszer ünnep a világon!"
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog lesz és szabad.
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad… |
|
 Gy.
Én, kedvelem, a csendes
esőt, az őszi erdőt. A hulló
leveleket, a rőt és barna
színeket. Imádom, a diót, |
|
 Gy.
Leszek a meglepő döbbenet,
az aki fel nyitja végre a szemedet!
S aki megérinti a lelkedet,
hogy újra meg újra magyar lehess! |
|
 Gy.
Messze az édeni nyár szaka, ősz szele billeg a fákon,
hallgat a fű, s a bogár motozása kihallik a csendből,
vézna kezek kalamolnak az alkony előtti homályon,
gyűjtik a télre a fát tüzelőnek, ijengve az őrtől.
|
|
 Gy.
Az a lényeg: észnél légy...
másfelé menj élményért -
kerüld el a nézését,
hogy megéld a hétvégét.
|
|
.jpg) Gy.
Kócos rongyos, vézna kis lányka,
alig öt-hat éves talán,
oda vetett martaléka a tuberkulózisnak. |
|
 Gy.
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba,
Szinte puhán, halkan koppan, mert nincs is benne semmi tinta…
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba. |
|
 H
Fiatal lány siratja
nyarat,nem gondolt
végére ami szomorúságot
hozhat.Igéretek halmaza |
|
 H
Ezer csillag száll a széllel,
bús harsona, nem szól éjjel.
Kívánkozik sok szépre, s jóra,
így lesz színe, mint a rózsa! |
|
 Gy.
Találkozott a nyár a lanka ősszel,
leültek egy beszélgetésre még,
ki csendesen, ki lángoló hevével
a sárguló avart kavarva szét. |
|
 Gy.
Ha te nem volnál, nem lenne álom,
Vadul szomorú lenne az éj,
Ha te nem lennél, nem volna szépség,
Nem űzne engem szent szerelmi kéj. |
|
 Gy.
Mosolyod mint a napfény sugarai,
elűzik a felhőket, s a bánatokat.
Arcom ragyog tőle, mint éji csillagok,
szívemben fakasztja a virágokat. |
|
 Gy.
Melegem van, mégis fázom,
Életem már a halálom,
Elfogadom, mégis félek,
estem elhagyja a lélek.
|
|
 Gy.
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány… |
|
 H
Itt van az ősz, kopaszodnak a völgyben a tölgyek,
hangulatán szigorodva fakulnak az álmok,
dér lepi hajnalokon betakarva a földet,
telve avarral a kerti csapás meg az árok. |
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
