|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Érzelem,semmi més csak érzelem,
Próbálom elfelejteni a szerelmem.
Könnyek gördülnek le arcomon...
Senki nem érti mi a bajom.
|
|
 H
Elbolyongni más-más tájra,
Boldogtalan lelkem vágya
Folyton újabb szárnyakat ölt;
Azt se tudva meddig, merre |
|
 H
Repülj madár, a messzeségbe
repítsd a híremet tova,
repülj a kedvesem kezére,
kit nem felejtek el soha. |
|
 H
Nem azért írok verset, mert fontos,
Gondolatokat tolmácsolhat.
Nem azért írok, hogy költő legyek,
Nem szeretem a saját verseimet. |
|
 H
Vágyok a füled mögé!
Vágyok nyelvvel össze-turkálni,
|
|
 Gy.
Rózsaillat, mely elillan,
S tünde álom:
Hajh, ilyen csak e világon'
A boldogság. |
|
 Gy.
„Virágok, nyáron tétlenül
Mért álltok naphosszat?”
„Ó, jaj! Port kelyhünk éjjel szül,
Hogy nappal lophassad…” |
|
 Gy.
ki csak tehette, délre költözött,
egemre szürke varjaim maradtak,
zeném a károgásaik csupán,
megértem ősi ritmusát daluknak, |
|
 Gy.
Köszöntelek, te szép liget,
S szelid magányod árnyait,
E csergedő kristályvizet
S e fák vidám sudárait! |
|
 Gy.
De mert a rendező az élet,
az énekes leintve, balra el,
minek nyomán az ész felébred,
s talán feléri, jobbat érdemel. |
|
 H
Őzek udvarban,
Csak körbe-körbe mennek.
Magas kerítés.
Seregélyfelhő |
|
 H
Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak. |
|
 H
Még veled élem a lét kuszaságát,
mit kibogozni segít üde lényed,
bárha a lelked a lelkemen átlát,
nincs mese, lassan eléri a véget. |
|
 Gy.
Az ágon függ remegve
A zöld levél,
Körűlte vígan szállong
Az esti szél. |
|
 Gy.
Olajképére selymet
Terít a nap, s ott lent
Falura, földre szürkén
Leszáll az esti csend. |
|
 Gy.
Lám csak, a szellem az ócska palackba hiába bezárva,
mert dugaját kifeszíti, ha túl sok a kín, s megalázás,
felmegy elontva haraggal a hegyre, berontva a várba
kergeti szét az urak seregét, neki nincs magyarázás. |
|
 Gy.
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat. |
|
 H
Ezüst lepellel fedi le
nap az olajfestményét;
Falura 's mezőre hintve
a szürke este csendjét. |
|
 H
Mi végre álmodunk, ha el nem érjük
reményeink, ha félve ébredünk,
ha hajnalodva megkopó a fényük,
ha elhalón maradnak egyre künn?
|
|
 H
A rózsák közt a jókedv járta:
Kertjük aznap született…
És épp ily könnyű szívvel játsztak
Közöttük gyermekek. |
|
 H
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
|
|
 H
Engedd, hogy hosszan beszívjam hajad illatát,
hadd merítsem bele egész arcomat,
mint szomjas ember a forrás vizébe és
mint egy illatos zsebkendőt lengessek a kezemmel, |
|
 H
Drága nő mit érzel,mikor
ezer szem rajtad legel.
Éhes kanok kiváncsisága,
szép testedet csodálja. |
|
 Gy.
Nézem a szirmok fényvarázsát,
a tulipánra hajolok,
s most értem csak a bűvös rejtélyt:
a szirmok közt egy szív dobog! |
|
 Gy.
Mit ér a büszkeség, ha torz igéje
jövőt orozva hull alá a várból,
hiába szól a bősz király, ha népe
megundorodva fordul el szavától. |
|
|
|
Ma 2025. május 17. szombat,
Paszkál napja van.
Holnap Erik, Alexandra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
