|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
A horizonton-távol-
hangtalan villámok
időnként megrándulnak,
mint kiszakított pók lába |
|
 H
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely úgy hevit. |
|
 H
A lelkem – csillag lenni vágy…
De nem midőn azt nézik ők az égből
Éjféli szemként mennyek tetejéről,
Miképpen alszik a világ, – |
|
 H
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
|
|
 H
Meseerdő közepében
pirostetős gombaház,
kalap-levele pettyezett,
peremén lemezes rács. |
|
 V
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú. |
|
 V
Fölém került a rettenet,
mohón a vérem itta,
pokol tüzére görgetett,
vajon mi volt a titka? |
|
 V
Mosolygós ajkad szinte intett…
Orcád, mely szűzi, piruló,
A vonzó, szikrázó tekintet
Mind élvezetre csábító. |
|
 Gy.
Vesztőhelyre toloncoltak hármat;
vesztemre, hogy éppen arra mentem,
legsúlyosabb, véres keresztfának
kiválasztott hordozója lettem. |
|
 Gy.
Az éltető eső csak egyre hull
terítve permetét a kertemen,
alatta télgyötörte mag lapul,
belőle újra majd virág terem. |
|
 Gy.
Keressük a boldogságot,
nem ismerjük a világot.
Az élet szép lehetne,
de nem teszünk eleget érte. |
|
 Gy.
Én vagyok a művész,
Versem lehet vigasztalás…
Látható eredmény… |
|
 Gy.
Mért röpködsz éj idején,
Csakhogy engem lelj meg?
– Áh!.. Azoknak kell e fény,
Kik engem követnek! |
|
 Gy.
Názáreti így győzött le engem,
átölelt, hogy hű rabja legyek;
rossz Saulból Pál apostol lettem:
jó hírt várva várnak nemzetek. |
|
 Gy.
Zúg a vihar, dacolok vele fogcsikorogva, de bátran,
enyhe nem adja magát, dörög és heve mennyköveket szór,
bárha a lét gyönyörét valahogy sehogyan se találtam,
ámde szelén furamód kiszakadtam a balga magányból. |
|
 Gy.
Egy kő gurult a hegyről le a völgybe.
Ma senki nem tud arról, hogy ki lökte? –
Ő önmagától rohant-e alá,
Vagy külerő volt, ami taszajtá? |
|
 Gy.
Minden vers költemény,
valaki költötte,
de még nem poéta,
alkotása szóhalmaz, |
|
 Gy.
Rám terül az éjszaka csendje,
és szaporodnak a verssorok,
sötét szobámban elmerengve
távoli tájakra gondolok. |
|
 Gy.
Bele is vágok! A csendem hangosan üvöltő,
Bele is vágok! Az én csendem, nem szívdöglesztő!
Bele is vágok! Az én csendem nem is szerető! |
|
 Gy-
A híg agyak között sosem fogan meg,
csupán kiebrudalva lődörög,
s e gyűlölet gyötörte rettenetnek
magát eladva fojtja szürke köd. |
|
 Gy.
Az embernek feje, esze,
gondolkodni lehet vele.
Beszédre alkalmas nyelve,
alkotásra ügyes keze. |
|
 Gy.
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs… |
|
 V
Itt vagy újra, drága Napom,
ablak nélkül éltem vakon,
szemem tág volt, mégse láttam,
haljak bele, azt kívántam.
|
|
 V
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy. |
|
 V
A fák fölött a fellegek,
amint az égi permetet
terítik egyre szét a tájra,
Napot takarva omlanak |
|
|
|
Ma 2025. május 17. szombat,
Paszkál napja van.
Holnap Erik, Alexandra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
