|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
A nyár ma délután továbbosont,
feladva rejtekét az ősznek,
aranyra vált idő a lombokon
sodorva, hullva egyre törtet. |
|
 Gy.
Megnemzette a magvető,
S mire jön a Hószöktetö,
Varjú nem árt sehogyan! |
|
 H
Nézd, ében éj alatt végtelen csillag záporoz,
hullnak, se szeri, se száma, már meg se számolom!
Teraszomról tátott szájjal kémlelem az eget,
ábrándos tekintetem le, egy percre se veszem. |
|
 Gy.
A világ őszbe
Fordul, mi lesz emberrel?
Jő-e hideg tél?
Védelemre kötelez |
|
 Gy.
Édes nyár sugara cirógat,
tündöklő nap csókolja szemem.
Tó partján hamvas hullám csábít,
boldogságtól könnyemet nyelem. |
|
 Gy.
Bús költőnek már az is fáj, ha
Szelíden vállon üt a hó,
Most átöltözik a hajam is,
A tündéri észt takaró. |
|
 Gy.
Mikor megérint a béke, a csend sugara,
ott állsz most egymagad, és nincs senki utadba.
Hajnalodik, s halk neszével, ébredez a fény,
kelő napnak csóvájában, feldereng a lét. |
|
 Gy.
Nagy titka vagyon,
emberi szívemnek.
Lelkemben megbújó,
fájó érzelemnek! |
|
 Gy.
Lassan billen a csepp
mint a vér a szárnyak tövén
halkan siklanak a pengék
nemlevő fényeim ölén. |
|
 Gy.
Bomlik az ősz szele, kelleme, mámora bódít,
illatokat sodor egyre a kertemen át,
hónom alá keze csendesen úgy karolódik,
mintha vigaszra sorolna utánad imát. |
|
 H
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe. |
|
 Gy.
Nagyapám a fát leste.
Vajjon, elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
a szél a galyakat csomósan tépte, |
|
 Gy.
Számban érzem édes
gyümölcseid ízét, amely
omlós, ízes, olyan,
mint kisdednek az anyatej. |
|
 Gy.
A legmerészebb szárnya
Aláereszkedett,
És a felség homlokára
Egy rubint égetett. |
|
 Gy.
Él majd szabadon,
büszkén otthonában!
Hunnia szent földjén,
e mesés szép hazában! |
|
 Gy.
Elbűvölő vadvirágos réten
harmatcsepp ül a megkapó pázsiton.
Lázas szemmel, szívdobogva érzem,
lelkemben sarjad ezer, meg száz szirom. |
|
 Gy.
Az álom elrepül hamar,
hiánya bár a szívbe mar,
de menni kell legott tovább
ezernyiféle gáton át
|
|
 Gy.
Magyarságomat nem cserélem el
Más boldog népek nemzetségére:
Szabadsághősök s költők sora buzdít
Magyarságunkban nemesre és szépre! |
|
 Gy.
A rácson folyvást járó szeme párja
Úgy kimerült, hogy látni képtelen,
Ez itt neki ezer rúd kalitkája,
Rajtuk túl nincs más, csak a végtelen. |
|
 Gy.
Szőlőt érlelő az augusztus vége, de már más gyümölcsok is vannak végre!
A friss gyümölcsnek igen kevéssé van párja, jólesik, ha még eszel is máma.
Egyéb féle nyári ízek, eltűnnek a nyárral együtt, terjed az ősz mindenütt... |
|
A város vízben alszik, a nehéz páratartalomban.
Talán ezeken a falakon át alszik ő,
Vasházak téglaházakban...
És a nehéz kapuk bezárulnak.
|
|
 Gy.
A szikrában a kezdet úgy ég mint lelkemben a tűz,
Ám hiába is lángolok, fényem önmagamba űz,
Belülről nem éget el mi nélkülem nem éghet el,
Néma ember szíve mindig bús magányban énekel,
|
|
 Gy.
Emlékkönyvem bő tartalommal töltöttem,
kulcsos könyvemben szép szavakba öntöttem.
Ha majd egyszer rám telepszik a vén magány,
átlapozom, s békével várom a kaszást.
|
|
 Gy.
hogyha Keletről Nyugatra törtek.
Első csapását minden ökölnek
ő védte ki. S magát ölette, vágta
ezer esztendőn ezeregy csatában. |
|
 Gy.
Maradt-e még maroknyi árva lélek,
ki nem csupán a szólamokra ülve
segíti nemzetét emelni, félek,
nem annyi, hogy nyomán jövőnk derülne? |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
