|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Épp kigyúlt a tűz a horizonton,
e csoda láttán lelkem kibontom.
A Nap bújócskázik, ég a vágytól,
nézd tekintetem, én mindent látok. |
|
 H
Bajban lehet némi bú vagy báj? Borban meg lehet netán bú vagy nagyobbrészt az báj?
Lelkemet, szeretettel mindenkinek adom, én szeretettel, a lelkemben lakom.
Ha okom van vigadok, de föltétlenül bájjal, közben akár azonosulok, mással. |
|
 H
A holtak álma
Életük titkos vágyakozása.
beteljesülés a mesevárba.
öntudat király az uralkodó, |
|
 H
Nézd! Nyílik a rózsa a díszes kertemben,
míg hullik a földre a szilva épp csendben.
Fürgén szórom az évelő új magvakat,
mert a már idős Őszanyó erre baktat. |
|
 H
Ős meséi lengedeznek
boldogabb időknek,
lelkeink kivérezettek
és kerékbe törtek. |
|
 H
A Tisza kérésze
három évig lárva,
sokáig készül fel
pillangó korára... |
|
 H
Nem tartok -mint színésznő- sem férfi, sem női célközönséget.
Azonban igyekszem, hogy magamban legyek elégedett,
Mert az ad erőt, energiát… magabiztos lelki lényeget |
|
 H
Tavaszi reggel
érzem bőrömön a sugarakat,
fátyolfüggöny takarja előlem
a színes tavaszi virágokat. |
|
 H
Csend
delel
bóbiskol |
|
 Gy.
Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok” gőgje vezeti bajba hazát és népem.
Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
Gond még, hogy a regnáló „királyra”, az isteni kegyelem, hogyan száll át rája. |
|
 Gy.
A Tiszának kies partján
Járok én szép rózsám után.
Tisza! Tisza! mond meg nekem:
Szép rózsámat hol keressem? |
|
 Gy.
A nyár elontja fényeit, bogozva
az éjszakákon át szerelmeket,
hunyorgva küldi szét a csillagokba
a földi léttel áradó jelet. |
|
 Gy.
Nem azért írok verset, mert fontos,
Gondolatokat tolmácsolhat.
Nem azért írok, hogy költő legyek,
Nem szeretem a saját verseimet. |
|
 Gy.
Emlékszem rá, emlékszem rá,
A ház, hol szült anyám,
Kis ablak, melyen át a nap
Beleskelt reggel rám; |
|
 H
Csupasz a föld, csupaszak az ágak,
hosszú az éj, sötétek az árnyak.
Alszik a világ, néma a vidék,
muzsikál a fagy, szállnak a pihék. |
|
 Gy.
Megannyi század elvonult peregve,
viharjaik között reményeink
bohó szelük kalandorul kikezdte, |
|
 Gy.
Nem is gondolnád hogy milyen gyorsan ér ez az egész itt véget
ma még volt bársonyos üde hajnalod
ám a nap majd a vérével festi meg alkonyatkor a földet
és ha az utolsó csepp vérét is ráhullatta majd a béna fákra |
|
 Gy.
Nyájban a fekete szőrű bárány
Mindig csak gond és hátrány. |
|
 Gy.
Egy lovat vert egy ember a Tiszánál,
Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt.
Szegény, vert állat nyerített s a száján
A hab fehérlett és a gondolat |
|
 Gy.
Kint dér ül, s duzzadnak a mohák,
kopasz fán apró veréb gubbaszt.
Február van, a tél közepe,
víg táncát ropja, bíz' jól mulat! |
|
 Gy.
Nem tudom mi lesz, sorsunk együtt rosszabbnál is, egyre rosszabb,
Olyan, mint egy elöltöltő puska egyre csak kanócosabb.
A nagymester meg itt ólálkodik, ő egyre csak kaszásabb… |
|
 H
Kertemben kapáltam,
madarakat láttam
az öreg körtefán
pihent egy kakukkmadár. |
|
 H
Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után; |
|
 H
Minden reggel megfogom kezed,
másikkal botra hagyatkozol,
majd elmegyek sétálni veled,
hisz nem magányra vágyakozol. |
|
 H
Van úgy, hogy álmaid hiába is szövődnek,
leomlanak varázsaik, ha kél a Nap,
rohannak egyre-másra csak csupán az évek,
nyomukban életed virága elszalad. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
