|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Vihar szeme tűz!
Villám képében éget.
Vastag felhőzet.
Tóban hullámok |
|
 Gy.
Magamnak ura és szolgája vagyok
parancsokat adok,
akaratom végrehajtom.
uralkodom, |
|
 Gy.
Nincs már tanya régen...
sem gyümölcsfák, sem orgonabokrok -
a sarki iskolát földbe-szántották,
talán csak a halom, |
|
 Gy.
Vágyaik szárnya gyenge már,
fáradt az éltes gerlepár,
nem tombol bennük vad vihar,
beérik most már annyival, |
|
 Gy.
Mondd meg, meddig tart -e sötét álom?
Megsúgod a titkod? Hm. Nagyon fázom!
Metsző szeled dúdol deres ágon,
ajkamra fagy jeges csókod, látod? |
|
 Gy.
Jön a tavasz már. A magyar tavasz.
A hallgató hó olvadásba fog.
A vén magyar nap áldott hőt nyilaz.
A Tisza indul, most vigyázzatok! |
|
 Gy.
A szív, ha visszahúz, erős ok az
feledni mind a messzeséget,
kibuggyanón a könnyed is fakad,
ha hív szülőfaludba téged. |
|
 Gy.
Nők legjobbika, Te vagy Aliz!
Te szolgáltatnád, ami: nő-íz!
Foghatnánk kezünket,
Mutatnánk lelkünket. |
|
 H
Elhal a szó is e démoni ködben,
nincs hova futni az ördög elől,
zsarnoki kénye ha zúgva ledörren,
csicskahadával az ég fele tör. |
|
 H
Szőke Tisza az Alföldön kanyarog,
Bizony élnek Kanadában magyarok.
Lakik ott sok derék legény, szép leány,
Valahol a Hudson-öböl tájékán. |
|
 H
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.
|
|
 H
Ma már nemlehet tudni, honnan fúj a szél
mert egyik nap zord, sötét fellegeket kerget,
néhány óra múlva, csendes húrokon zenél,
mint, aki minden megszokottat elvet. |
|
 Gy.
Május van, tavasz van,
májfa virul a kertben.
Aranyeső esik
éppen ebben a percben. |
|
 Gy.
Mint a tükör előtt a vén kisasszonyok
úgy nézik magukat a vízben a füzek.
S a fanyarkedvű, vén pásztor az ősz,
bús felhőben rakott csípős füstű tüzet. |
|
 Gy.
Holnapután, ha a mérlegen állva
súlytalanul viseled, mit az Úr
rád kiszabott, belehullsz a homályba
és tovatűnsz puha-nyomtalanul, |
|
 Gy.
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
Magyarok szeretik a kenyeret,
Jó, ha tudnak… ehetnek eleget.
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
|
|
 Gy.
Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik. Tört örömre festvén
A messzit; és az Éjfa rám borul. |
|
 Gy.
Világomon pofátlan ördögök
mohón pörölnek egyre-másra, zordan,
vigadva földi koncaik fölött,
vadul tiporva lelkeink a porban. |
|
 Gy.
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
A háború a mentális egészség súlyos lerontója…
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója. |
|
 Gy.
Megáradt a rest, magyar Tisza,
Vize Lajtától Oltig szalad.
Ujjongnak a ludak, a gémek
S azok a rabló, azok az ősi
|
|
 Gy.
Hová repült az éledő románc,
mivé foszoltak esküvéseink,
a szombat esti lenge báli tánc,
vajon hová szelelt a léptein? |
|
 Gy.
Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát… |
|
 H
Áll az idő, csak én megyek,
visszanéz a táj,
Sáros cipő, rajta hegyek
szürke pora fáj. |
|
 H
Forr a hullám, partja szakad,
Zúgva rohan, útja szabad;
Remeg a föld félelmében
Vészt várván, — |
|
 H
A délelőtti fények ostromolják
a hajnal itt maradt lehelletét,
ölelgetéseik varázsa jár át,
a vérerem megannyi szegletén. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 02. vasárnap,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
