|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Sem friss virradatnak, sem az alkonynak
Nem kell örülni, búsulni, mert múlnak!
Bölcsönél igen de, koporsónál nem borulunk le,
Közben tudjuk, minden gyors-futó álom… élet éle! |
|
 Gy.
Nekem nincs gyufám, se kalapácsom,
semmi vagyok csak ökölbe szorulva,
szívem pumpálta vélt igazságom
csordul, s itt halok bele a lapokba.
|
|
 Gy.
Ki tanyája ez a nyárfás,
nem hallatszik a kurjantás,
vagy alusznak, vagy nem
hallják, vagy talán nem is |
|
 Gy.
Költő vagyok és senkinek se kellek,
akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:
È - È - È - sebaj, hisz énekelnek
helyettem kandi ördögök. |
|
 H
Hatalmas fal vette körűl a vár épületet,
Hol szerelmes szive sokat szenvedett
Szivét adta könnyelműen Hamletnek ki
Nem adott neki mást csak üres igéretet |
|
 H
Amikor látni akarsz keresztül az időn, ami elválaszt
És képtelen vagy áthaladni sűrűjén,
Csukd be szemeidet és akkor messze fogsz látni,
Azt is, amit nyitott szemmel nem láttál az elején. |
|
 Gy.
A kínhoz kötnek kemény kötelek,
be vagyok fonva minden oldalon
és nem lelem a csomót, amelyet
egy rántással meg kéne oldanom. |
|
 H
Többféle állat visel szarvakat,
vadon élők és háziasítottak.
igénytelenek, hasznosak.
Szarvuk védekező fegyver |
|
Ha nem látnék néha angyali fényeket
elveszettnek látnék minden értéket.
Mert bizarr terhek alatt görnyed,
védtelenül, árván, mint elhagyott kisded. |
|
 H
nem bántott senki
én voltam rossz
szeretnék szeretni
tisztaság vonz |
|
 H
Alpesi kürtre – svájci embernek,
arca ragyog, s fülei figyelnek,
szeme előtt ismét otthona van,
zöld legelők, csúcsok örök hóval, |
|
 H
Szívemet egy idő óta igazából érzem,
Mert, mint minden ősszel almaként megérik. |
|
 Gy.
Rajongva szerette anyját,
a halálon túl is szerette Júliáját.
Szabadság, szerelem élete mottója,
hős élete árán váltotta valóra.
|
|
 Gy.
A hízó jégcsap
Hosszan lógatja lábát.
Nincs csöpögése. |
|
 Gy.
Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna. |
|
 H
Hull a sötét, de te ne félj,
kivirágzik az égi fa ága,
Hold bámul a béna világra.
lehull a párnádra. |
|
 H
Valahol mélyen, ott van a vég.
Annál mélyebbre nem merülhetsz.
A pohár tele, az életből elég!
A létezésből mégsem menekülhetsz. |
|
 Gy.
A tegnap, örömet hozott,
De idő, mára visszakozott…
A jövő, még nem szándékozott… |
|
 Gy.
Petőfi él! De nem mint hiszitek,
Nem mint bágyadt tekintetű öreg.
A kor arczára nem vésett redőt,
Fehér hajjal ne képzeljétek őt. |
|
 H
Hangodat hallottam szélben,
megfordultam,hogy lássalak.
Álltam ott sokáig csendben,
éreztem, velem vagy. |
|
 V
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim, |
|
 V
Lelkem már lassult,
Lehet, hogy hunyni vágyik…
Álom, jótékony. |
|
 H
Ahol találkánk volt egykor a kertben,
Kinyílt az Ön kedvenc krizantémbokra,
S keblemben is kinyílt akkor ragyogva
Az én gyöngéden átérzett szerelmem… |
|
 H
Rézfényű legendák nyomdokán,
ahol a lét-mesék nyugszanak,
jel van az emlékek homlokán,
s múlt idő ruhába bújt a Nap.
|
|
 Gy.
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér? |
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
