|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 Gy.
De mert a rendező az élet,
az énekes leintve, balra el,
minek nyomán az ész felébred,
s talán feléri, jobbat érdemel. |
|
 H
Őzek udvarban,
Csak körbe-körbe mennek.
Magas kerítés.
Seregélyfelhő |
|
 H
Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak. |
|
 H
Még veled élem a lét kuszaságát,
mit kibogozni segít üde lényed,
bárha a lelked a lelkemen átlát,
nincs mese, lassan eléri a véget. |
|
 Gy.
Az ágon függ remegve
A zöld levél,
Körűlte vígan szállong
Az esti szél. |
|
 Gy.
Olajképére selymet
Terít a nap, s ott lent
Falura, földre szürkén
Leszáll az esti csend. |
|
 Gy.
Lám csak, a szellem az ócska palackba hiába bezárva,
mert dugaját kifeszíti, ha túl sok a kín, s megalázás,
felmegy elontva haraggal a hegyre, berontva a várba
kergeti szét az urak seregét, neki nincs magyarázás. |
|
 Gy.
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat!
Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat…
Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat. |
|
 H
Ezüst lepellel fedi le
nap az olajfestményét;
Falura 's mezőre hintve
a szürke este csendjét. |
|
 H
Mi végre álmodunk, ha el nem érjük
reményeink, ha félve ébredünk,
ha hajnalodva megkopó a fényük,
ha elhalón maradnak egyre künn?
|
|
 H
A rózsák közt a jókedv járta:
Kertjük aznap született…
És épp ily könnyű szívvel játsztak
Közöttük gyermekek. |
|
 H
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.
|
|
 H
Engedd, hogy hosszan beszívjam hajad illatát,
hadd merítsem bele egész arcomat,
mint szomjas ember a forrás vizébe és
mint egy illatos zsebkendőt lengessek a kezemmel, |
|
 H
Drága nő mit érzel,mikor
ezer szem rajtad legel.
Éhes kanok kiváncsisága,
szép testedet csodálja. |
|
 Gy.
Nézem a szirmok fényvarázsát,
a tulipánra hajolok,
s most értem csak a bűvös rejtélyt:
a szirmok közt egy szív dobog! |
|
 Gy.
Mit ér a büszkeség, ha torz igéje
jövőt orozva hull alá a várból,
hiába szól a bősz király, ha népe
megundorodva fordul el szavától. |
|
 Gy.
Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával. |
|
 V
Csendes, szép rónánkról,
mikor ide jöttem
furcsa vágytól űzve,
csak arra nem gondoltam, |
|
 V
Az arcodon parányi könny
gurul le árkait keresve,
akárha volna fénye gyöngy
a májuséji szürkületre. |
|
 V
A bűbájos szemek kimódolt pillantását,
A csábos, festett rést, mely bűnös ajaka,
A célzott nyilait, mik szívemet átjárják,
Ó, „Folies Bergère” bukott Angyala. |
|
 V
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon,
Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon…
Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon |
|
 Gy.
Már vége, már vége,
jöjj lemondás békessége!
Csak halkan, csak halkan,
simulj rám ebben a dalban, |
|
 Gy.
A szívem szakad meg
e sorok írásánál is könnyezem.
Lelkem csorba hull lassan elvèrzik
s megszűnik lètezni. |
|
 Gy.
Agyő, te méh!
A fegyvered
Törted belé –
Ez végzeted! |
|
 Gy.
A boldog évek ó, be messze járnak,
a nagy szerelmek édes illata,
ha visszalengedezve szítja vágyad,
ma lélegezd be és ne űzd tova. |
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
