|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Egy kőbe kapaszkodok.
Alattam a Földgolyó.
Az űrben vagyok,
eleven űrhajó |
|
 Gy.
A fáimon kopár az ág is,
körötte fáj a szürkeség,
ledobta már levélruháit,
a földre szórta szerteszét. |
|
 Gy.
Gondolatom rajtad jár Berta!
Úgy szeretnélek, ez már csoda.
Kellene, itt legyél,
Akár itt élhetnél. |
|
 Gy.
Szép sugáraidtól
El nem alhatom,
Mégis éber kínnal
Hozzád álmodom; |
|
 H
Életviszonyaim mindig olyanok voltak, mint egy rakás istállótrágya,
Belül meleg vagy inkábbul forró, de kívülről büdös, ilyen az állaga...
Életviszonyaim mindig olyanok voltak, mint egy rakás istállótrágya. |
|
 H
Háborúnak vége bekerítve
vagyunk a vár körébe.
Mi lesz velünk senki se tudja
muszka vinne Szibériába. |
|
 Gy.
Régóta kereslek, régóta várlak,
magam mögé gyűrtem az időt,
hogy találkozzam veled
a lét semmibe nyíló kapuja előtt. |
|
 Gy.
Üres fohász a békevágy,
ha ordasul keresztbe vág
a gyűlölet hatalma,
ha nem feledve vélt okod |
|
 Gy.
Oh be szép az élet
Újra ébredése!
Éj után a fényes
Hajnal érkezése! |
|
 H
Már arrafelé is őszül, ahol
a szabadság zászlai hullanak,
lobogó vér fut parázs avarra
s alatta rémülten fészkel a mag; |
|
 H
Már belevész ez a nyár az idők rohanó folyamába,
távoli fényei múlnak az ősz peremén a hevének,
szívem alig ver, a lelkem a szél darabokra cibálja,
és belehalkul e búba az ajkon az édeni ének. |
|
 H
Hah! Meglepett egy nagy-méla érzés,
Hogy nem is fájna többé a sértés,
A seb, amit a sorsom rajtam ejtett,
Boldog az, aki mindent elfelejtett... |
|
 H
Kristálytiszta volt az égbolt,
Hold fárdtan bandukolt.
Csillagok vetélkedtek egymással,
fények gyönyörű káprázatával.
|
|
 H
Hogy szerettük egymást – kétségtelen,
Hogy szeretjük egymást - ebben egy kicsit kételkedünk,
Mert talán az unalmas ostobaság
Megmérgezi lelkünk. |
|
 Gy.
Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn… |
|
 Gy.
Vajon mi tartja szárnyadat
emelve fellegekbe,
a csőrödön nehéz lakat
miért lifeg keresztbe, |
|
 Gy.
Majd élünk jó soká, gondoltuk,
De balgán kezdtünk, köztudott!
A napjainkat tűnni hagytuk,
A Vég – eszünkbe sem jutott! |
|
 Gy.
Mint a szerelmes boldog álminál
Tündér-alakká lesz bálványa képe:
Úgy lebben olykor a müvész elébe
Teljes tökélyben a szűz ideál. |
|
 H
Emberek! Mi aztán biztos, hogy nem egy húron pendülünk… sajnos, világ nem jóságos!
Van, aki háborúba indult, támadott, a másik meg nem mutat semmi jóságot!
A támadó jelzi, igazáért harcol, másik, igaz tudatában otthon kufircol…
Még kis-annyit sem akarnak, ülve beszéljük meg, mert mindkettőnek az igaza van meg… |
|
 H
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem. |
|
 H
Egy svájci, hogyha megszólal a kürt,
Fülel, felugrik, s arca már derült,
Mert szülőföldjét láttatja az újra:
Zöld legelőket, örökös havat |
|
 H
Féktelen évek a múltba konyultak,
lázuk elégve lecsöndesedett,
dolgaim ágai nem bonyolultak,
lám, a napok sora egyfele megy. |
|
 Gy.
Az éhezés rettenetes. befolyásolja az ember lelkiállapotát,
Közben az éhezés véglegesen belefurakszik ember agyába.
Belülről le rögzíti az embert, teljességgel kiterjeszti a hatalmát, |
|
 Gy.
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!..." |
|
 Gy.
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én. |
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
