|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
V.
Egy szomorú reggelen,arra ébredtem,
hallásom teljesen elveszítettem.
Csend félelmetes volt kötülöttem,
minden megszokott zajt elveszítettem. |
|
V.
Éjfél után a belső anticiklon megáll,
zúzmarát lehel a szív falára a magány.
Nem a hó esik kint, csak a remény fagy be,
s a csend rétegei rakódnak a múlt sebeit fedve |
|
V.
Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága,
Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája?
És a macskosz nem is van egyedül,
Többek is ordítanak nagyon veszettűl. |
|
V.
Ahogy a mákszem
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne. |
|
V.
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója |
|
V.
A Szépségnek – nincs – oka -
Ha űznéd, elhalna -
Ha nem, tán megmaradna - |
|
V.
Messze idegenbe hóbortos célokért,
Vesztél el annyiszor szeretett földedért,
Ragyogó szebb jövőt boldogan remélve,
Hazád széjjel tépve, s nemzeted leverve. |
|
V.
Fagyos reggelben,
csírázik lassan a fény.
Olvad a csend is. |
|
V.
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik. |
|
V.
Én még abban nőttem fel, hogy kötelessêg segíteni máson
S nem fordítom el az arcom a munkahelyen,sem az utcákon, mikor látom
Hogy a terhek mi vállaidat nyomják,a porba löktek
És sebeidbe káráló "na megmondtam"szögeket ütöttek |
|
V.
Magányosan, egyedül haladok az úton.
A boldogságot, mint délibábot keresgélem folyton.
A délibáb, mint pusztán lévő illúzió
Közelebb lépek, eltűnik minden mi jó. |
|
V.
Kontextus keretbe zárt ablakai glóriák,
fénylő szentélyek a mély sötétben.
A súly elhagy, gravitáció már nem köt,
szellemek már nincsenek, csak tiszta szabadság. |
|
V.
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik... vágyódós!
Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki.
Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy... meg, hogy Harpagon vagy! |
|
V.
Tárlaton sincs oly nagy
Tömeg – én úgy vélem,
Mint ’mi a Feltámadáson -
Oly Teljes – Részt Vétel -
|
|
V.
Lement a nap már rég
egy halovány sugár még
nem akar tovatűnni
csak egy percet még maradni |
|
V.
Romlik az emberek világa, de az igazságba emberek bele rokkanna’.
Ma már az igazság utáni időben vagyunk… ez pedig ember ellenes már.
Igazság már nincs, hazugság bőséges… ez terjed s ez ember ellenes.
Igazság már nincs, hazugság bőséges… ez nem szolgálja jót! Ne csettints! |
|
V.
A zajban mélyet lélegzem, a lelkekben a gondolat befagy,
halk szavak zúgnak, tudom: rohanok a vesztembe.
Mégis féltem az életem, mert testem árulkodik minden mozdulatról,
s érzem, egyre távolabb járok a valóságtól, a csendes menedéktől. |
|
V.
A fájdalom ami belülről éget, megfertőzte a lelkemet
Nem vágyok én jóra, s szépre, csak múljon el az érzelem.
Múljon el az érzelem, mint a hideg telek hosszú sora.
Múljon el, s értsem meg végre: az élet nem ilyen mostoha. |
|
V.
Valami tűnt arany köd lebeg,
valami szép, fényes lángolás,
távolból még hallani valamit,
valami ködös fényragyogást. |
|
V.
Megírom ismét…
A minap… midőn újra láthattalak…
bár szemedbe nem néztem,
mégsem áltathatlak… |
|
V.
Jó vagy, megkörnyékezlek Tilda!
Kérlek engedd, ez lelkem vágya!
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
|
|
V.
A források folyókba vonulnak,
A folyók a tengerbe ömlenek.
Tiszta, láthatatlan széles övek,
Nincs semmi kínos az értelemben, |
|
V.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom… bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom… |
|
V.
Tavaszt várom, a Balaton vizét kémlelem.
még apró jégdarabok úsznak a felszínen.
Hullámzástól összeütődnek, csilingelnek,
mintha tündérek játszanának, nevetnének. |
|
V.
Amikor meghalok, szerelmem,
Ne énekelj nekem, beteges, fékezhetetlen viselkedésemről .
S ne ültess virágot a fejemhez,
Még egy árnyas fenyőfát se, kérlek, mert semmi nem kell emlékeztesse életemet |
|
|
|
Ma 2026. április 29. szerda,
Péter napja van.
Holnap Katalin, Kitti napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
