|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes. |
|
 V
Álmatlan, holdfényes éjen,
feltűnnek csillagok tengerében.
Követnek, mint árny-kísértet,
megbénítanak az emlékek.
|
|
 V
Egy nap új vendégem lett,egy
Fürjecske nálam letelepedett.
Idegesen szaladgált ide,oda
Rögtön gondoltam magamban |
|
 V
Zöldeskék este,
átlátszó pára
a csöpögő esőben
körbefog szelíden
|
|
 Sz
A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
|
|
 Sz
Fénylik a Hold az égi udvaron
Körötte szikráznak a csillagok
Az éjszaka küszöbén dalolnak
|
|
 H
Ugye vannak még virágok,
és illatoznak is,
úgy ahogy azok is voltak,
mikor az eget a földön tudtam. |
|
 V
Fény fedte be árnyékodat,
elvakított a káprázat.
zuhogtak rám az emlékek,
mégis feledtelek téged. |
|
 V
Úgy hittem nincstelen, kolduló vértelen,
megkövült esélytelen...
Szelíd patak mossa, lelkemet ringatja
érzem nincs reménytelen... |
|
 V
Közeleg a Tavasz,
szépen süt a Nap,
bújnak a virágok,
kidugták orrukat.
|
|
 V
Az első erecske
úgy lopakodik lefelé
a száraz árokban,
mint egy macskamancs-
vég; |
|
 V
Február latyakkal köszön,
Rezignált esőcsepp-özön. |
|
 V
Talán ennek így kell lenni,
messzire menni,
titokban más csókját kérni,
szeretni, nagyokat nevetni, |
|
 V
Fenn a hegytetőn áll a kis hajlék,
megtört idős ember lakik ott rég.
Fenyőerdő veszi körül a kis lakot,
azt sem tudja már mily rég lakik ott.
|
|
 V
Sárga kalász tenger, ezer csónak rajta,
búzavirág szirom kedves ringó fajta,
nyugtatja az embert, mintha remény lenne,
kéklő mosolygása olvad a szemekbe.
|
|
 V
Döfd csak ismét,
késed a szívembe,
de most úgy,
hogy haljak is bele. |
|
 V
Könnyeimet szórom a földre,
bukszusba szökken, ott hagyom,
kizöldell szenvedésnek,
bogyók lángsugára – versek maradása, |
|
 V
Csak ballagok az úton, sűrűn hull a hó,
az égen vígan röpköd sok kis léghajó.
A csizmám mélyre süllyed, nyoma ott marad,
a fáról hosszan csüng egy gyémánt jégdarab.
|
|
 V
Kint fúj a szél és a bögrém üres,
bolondos a kocsmáros sürgése-forgása.
- Bort akarok, a vágyamat, mint a jelen pillanatban az égalja...!
Istenem, be keserű vagyok! |
|
 V
A puskaporos világ,
hátán hordott egy leányt.
A százéves háború,
a vérrel vázolt ború |
|
 V
A dallam belenőtt a magyar nyelvbe,
mint szívembe egy másik szív szerelme,
a világomat körbe-kasul jártam,
de párba rímnél szebbet nem találtam, |
|
 V
Még emlékszik az érintés,
ujjam, bőre melegére.
Sikoltja idegvégződés,
örökre kihűlt, nincs, vége... |
|
 V
Elkényeztetett "hercegnő" vagy,
kinek ölébe hullt a vagyon,
egód, hisztid az rettentő nagy
Tiéd a világ, hiszed nagyon! |
|
 V
Miért vágysz úgy, nem is értem,
kiért fájsz, dúlsz, mit ígért meg?
Míg halkan pattannak fenyő rügyek
gyanta szél dereng, kevély csöpp-tüzek. |
|
 V
Álomba ringat pihe párnám,
hív a múlt, a kis ház vár rám.
Úgy vágyódom anyám után,
szaladnék a régi utcán.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
