|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Férfi: Eltelt az
Nő: idő. Soká
Férfi: nem voltál
Nő otthon. Mint |
|
 H
Lenkötélen himbálódzó
hét novemberi reggel.
|
|
 V
Aranyló, gazdag, dús kosár!
Szerető szíved híven ad -
mint fényt szitáló szembogár,
s nektárt csurgató rézpohár, |
|
.jpg) H
Nyomás előre, gyerünk, iszkiri!
Igaz, előre kell menekülni,
|
|
 V
Egy csendesen szépséges napon
kopogott az Ősz, ablakomon
Lassan sírni kezdett, könnyezett
szívemet,így melegítette meg |
|
 V
Hideg csempén pára ül,
elzárt csapból víz szökik,
mint a szívem elkopott,
már rég nem jól működik. |
|
 Sz
Áttört csipkefüggöny felhő
résein átvillan a kékség,
a Nap mosolya bágyadt hő,
fénye sápadt, félénk.
|
|
 Sz
Emelkedj fölébe ráncos gondjaidnak,
én is azt teszem.
Ha a szomjas ajkam nedvért tolakodhat,
jó-néven veszem.
|
|
 Sz
Játszik az érzék, csendül
egy elfelejtett dallam,
kottákba zárt vágyódás
még habselyem álmokban...
|
|
 Sz
Jó ez így, ahogy van,
a szép barátság nékünk,
szerencsére megértettük,
hogy már a nagy szerelem,
|
|
 V
Áll a csönd a fehér tájon,
Én meg már a Tavaszt várom!
Havat seprek, nézegetek,
Friss levegőt belélegzek.
|
|
 V
Csillagtér-űrmagány:
fehércsönd-tartomány.
|
|
 V
Zsigeri érzés… Áll, feszes a térd,
Torkában szíve, dajkál régi tervet,
És sóhajt hozzá, Isten tudja, mért,
Izgatja: írni képes-e szonettet? |
|
 V
Január végi szombaton
Pislognak a fények,
Megkönnyebbült fűcsomókba
Visszatér az Élet. |
|
 V
Az éj vizén csillagok milliárdja
sóhajt csendesen,
álmaim sodródva partot érnek
a szemvillanásnyi, suhanó semmiben.
|
|
 Gy.
Jobbra, balra kileng – ugye, ez nem a vég…
De csak néki is van miért megtenni még
az út mind a négy negyedét.
|
|
 Sz
Én pontos voltam, te pedig szűz,
én sürgettelek, de a litániád száműz,
elbújtunk a napfény elöl,
|
|
 Sz
Felettem felleg, lebegő bánat,
összegyűlt könnye az óceánnak
szitálva esik, arcomat mossa,
lecsorgó cseppet cipőm tapossa.
|
|
 Sz
valóság éles karma
belemar a napjaimba.
Az utcákon sétálgatok,
szomorú arcokat láthatok.
|
|
 Sz
Pilinkáló pihék szálltak,
sűrűn hulló gyémánttüskék.
Opálos fénnyel, csillagok nélkül
borult fölénk a sötétlő ég.
|
|
 V
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
szinte hallom csendes lélegzetét,
a változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.
|
|
 V
Apámnak nem volt hóhaja,
meg se őszült még teljesen,
az volt egyetlen óhaja,
hogy a fejében rend legyen. |
|
 H
Asztalkán sütemény, tea kihűlve,
Ezüsttálkában cukorka, pár.
Kényelmes pózban, a lábain ülve,
Közönyt tettetve kérdezte: „Már?”
|
|
 V
Reggel túlélési törekvésekkel súlyozott, létezésének használhatatlan
nyűgjét fenyegetően a fejem fölé hordott kötelességek felhőjét is
Örömmel ütném apró elemeire több, találó, hatalmat hordozó kifejezéssel, mely érzéstelenítést kölcsönözne, ameddig rám fér! |
|
 V
Mint egy vádirat, olyan, ha megvirrad,
bánt a fény, s te bántod önmagad,
álmokban hagyott reményed semmi,
ágyad üres ,szívedben sincs senki, |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
