|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Búcsúzunk hát tőled, hisz oly könnyes a szemünk,
mert tudjuk azt sajnos, hogy nem maradhatsz velünk.
Szörnyen nagy lett az űr, mit utánad látunk,
egyet ne felejts el, mi mindig visszavárunk. |
|
 H
Szép szavaiddal
nem kell édesgetned,
elkéstél vele sajnos,
pedig rosszul tetted. |
|
 V
a csend néma,
zajtalan, hangtalan,
nem hagy nyomot,
békés , derűs, nyomott, |
|
 V
Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott…
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott. |
|
 V
Nem vagyok csak jó, de rossz sem.
A jóság velem született,
a másik, csak úgy rám ragadt,
megsebzett, s néha rászedett. |
|
 V
Mikor már nem úgy kell a tavasz,
mint amiért küzdeni akarsz,
téli szél ha még havat kavar,
eltűnik vele málló avar. |
|
 V
Magányos galamb néma esti szürkület,
a kopár tengerré hullámzó égbolton,
elröppenő időben gubbaszt reményem,
maradt megtört szív jeges tövisek között. |
|
 V
Higgy nekem édes gyermekem!
Ismerem minden terhedet,
letenni még most nem lehet,
segítek, itt a két kezem! |
|
 H
Rojtos, csipkés hó alatt
Némán, mozdulatlan álló,
Ragyogó csodákká váló
Meseszép fák alszanak. |
|
 H
Terítőt ajándékozol,
min fekve a könyv,
a kaput megnyitja,
arany égbolt felé
|
|
 H
Nehéz időkben fejem felemelve
Úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Nehezen viselem, hogy meg nem érthetnek:
Emiatt tör ki belőlem a gyermek.
|
|
 H
Hógolyókkal a kezemben
hajítok a tűzbe én,
hótól heteken át betakart tündér
a fejem fölött tartott egy gyertyafényt. |
|
 V
Mécs van minden kis sírhalmon,
Szépen világit! Nem enyhít bánaton. |
|
 H
Miután el is mész, meg fogsz maradni bennem,
vonzón, áthatolhatatlanul,
egy sziget vagy különleges utakkal, ösvényekkel,
szegényes sétám sehová nem fog vinni, olyan tudatlan. |
|
 H
A luftballont akkortájt nem ismertük,
még híre-hamva sem volt a falunkban,
az embereknek könnyű volt a lelkük,
s én ezerféle játékot is tudtam,
|
|
 V
Néha lázasan csapongó,
elbódítja a szenvedély,
hol vágy édesen suttogó,
inti pironkodó erély.
|
|
 Sz
Köd ereszkedik a tájra
tépett rongyként szél cibálja
sűrűn szövött lenge leple
kopár ágak hegyét lepve
|
|
 Sz
Hullik a hópihe lágyan,
játszik a széllel a szárnya,
csöpp gyerek nézi a röptét -
jöjj ide! - azt kiabálja.
|
|
 Sz
Csodálatos napsütéssel,
talán elköszön a Tél.
jó volna, ha így maradna,
nem térne vissza még.
|
|
 Sz
Hagyd, tesókám, bendzsós a csávó,
inkább fizet, amit kérsz:
Majd én beszélek a süket fejével,
kapva kap majd az alkalmon,
|
|
 V
Napsugaras ligetek,
Megpihenni bennetek!
Jó ízű a mókázás,
Vidám ott a kacagás! |
|
 V
Ó, most jött el a mi időnk, Marina.
Éjjel látogatsz meg, mikor egyedül ülök
Egy pohár borral a kezemben
– te, kinek nincs szüksége kulcsra – |
|
 V
Sírnak az egek,
Szaladgálnak a fanyar fellegek,
Tízéves négylábú családtagunk,
Nala -
Beteg... |
|
 V
Az élet legszebb oldala, az élet,
hiszek, szeretek, és őszintén remélek.
Benned bízom gyönyörű, hatalmas jóság,
mely mindenkiben ott van, elrejtve manapság. |
|
 V
Máshol szeretnék lenni, bárhol;
ahol két szem még elvarázsol -
ahol a gond a sutban nyugszik,
nem emlegetve sosem csuklik. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
