|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Mi voltunk a boldogság jelképei,
az édes szerelem megtestesítői.
Nem ismertünk határt,szabadok
voltunk mint a szálló madarak, |
|
 V
Lustaujjú hajnal fésüli a lombod,
az ébredező fénytől táguló égre
titkos rúnát rajzol összes ágad vége,
míg a reggel árja elönt minden dombot. |
|
 V
Örvénylő ciklont szűrt fény jár át,
homály-ködön átdereng a múlt.
Szédült varázs, tettet színlelést.
Pogány öröm. Szemet szikra gyújt. |
|
 V
"Mindhalálig hű leszek
Hisz csak téged szeretlek"
Másnap már mellettem keltél
Mennyekbe engem elrepítettél |
|
 V
Lehajtott fejjel,
néma alázattal,
halkuló életjel,
éber öntudattal.
|
|
 V
Néhány fénykép a múltból
szépítve rólunk úgy szól,
mesél, mintha ma lenne.
Miért is ne lehetne?
|
|
 V
Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról
Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról...
A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet,
Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet. |
|
 V
Kisütött a napocska,
Életerő-lángocska,
Éppen jókor érkezett,
Ki búskomor, vidám lett! |
|
 V
Minek a szó, hogyha hallgatsz,
megbújva a csend alatt,
simogatva minek altatsz
lelket nyomó hangokat?
|
|
 V
Nem tudom még eldönteni,
mit kezdjek Veled,
él Benned vagy négy-öt zseni
mi a szereped? |
|
 V
Kicsi hónap, bő erő,
nagy időből tör elő,
bár csak huszonnyolc napos,
sokatmondón alapos, |
|
 V
Tőlem kérdezed tovább hogy legyen,
helyetted nem evezhetek az élet tengeren.
Bölcs nyugalmat hoztak rám éveim,
már nem rágódom mások értelmetlen érvein. |
|
 V
Ez a mi békés világunk arra készül, hogy romba dőljön…
Pedig – a nap ragyog, a verebek naponta
Eljönnek morzsáért a pékség elé. |
|
 V
Láttad-e az esőben az ezer arcot
amely a holtaktól üzent angyali nyelven
kiállok újra a mennydörgésbe
tépje le ruháim hatalmas vakufény |
|
 V
Vízöntő a kerteken,
Csoda készül:
Tél-közönyből
Tavasz-Reménység terem. |
|
 V
Fiatal lányok a pool
körül nevetgélnek,
Kacajukból érezni,az
idő közeleg |
|
 V
Bűvös nagy varázs alatt van
minden ág itt, tél van épp,
erdő hallgat mozdulatlan,
rojtos hó fedé, mint paplan, |
|
 V
Egy fejezet számodra véget ért
vár rád egy nyugodt messzeség,
míg mázsás teherként rám szakad
a keserű, való pillanat. |
|
 V
Jó volt Rád várni,
ölelni, csókolni,
nagyon boldognak lenni,
szárnyalni, repülni. |
|
 V
Mit ér a költő, ki versét fújja,
ha azok csak kongó rigmusok?
Úgy jó, ha tűzszava lángra gyújtja,
s fáklyaként lobogva lép az útra, |
|
 V
Ódon szöveg leng bennem
poros pókhálóként
egy-két harmatcseppel,
nem sok ez, de én vagyok |
|
 Sz
Kicsi voltál, sétáltunk a réten
testvéred, Ő elbarangolt éppen
Nap sugara ontotta a báját,
kicsi lelked számolta a vágyát...
|
|
 Sz
Leléptél!
hideg lábbal
hideg ágyról
hideg szívvel
|
|
 Sz
Tenyeremből etettem,
dédelgettem vigyázva,
nap fényében fürdettem,
ringattam hold sugarába`.
|
|
 V
Fúj a szellő, száll a felhő,
aztán tombol, villám vakít.
Feltámad a gyilkos erő,
hullám-korbács partot szakít. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
