|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Az éj megvárja míg a Nap felkel,
fénygyöngén ébred, álmos a reggel.
A völgyekben, gyöngy-könnyes köd szitál,
tölgyek levelét rozsda marja már. |
|
 M
Az Isten kedvel, hogyha rám
igazította ceruzám,
és reménykedve itt hagyott
több milliárd papírlapot, |
|
 M
Megőrizni a fényt, nincs annál nehezebb.
Fény nélkül élni lehet, de minek.
Vigyázz a fényre, ha egyszer már tied lett,
Ne engedd, hogy röpke szél tőled elvegye. |
|
 M
Virágok, amik a víz színén lebegnek, hulló virágok,
vagy a hegyi virágok, mint valami szigorú sziklák
keverednek az édes éghajlatban,
és nőnek az üvegágyásban az ég alatt. |
|
 H
Anyám legszívesebben élete emlékeivel múlatja idejét
- ilyenkor ha akar, még siet - róhatja a piacot
(elfelejtve a köztes időt) és mind a három gyermekének
mer a levesből
|
|
 V
Egyre többet s többet tudok
és kevesebbet érek
ifjak szemében, akiknél
még lomhábbak az évek, |
|
 M
Fehér kesztyűt húztak a fák,
és e kesztyű egyre vastagodva
dermedt rá a gyenge hajtásujjra; |
|
 M
Jéghideg mosoly
megtört ölelés
szabad fogoly
bevételnövelés |
|
 M
Egy reggel a Meaux mellett egy pilóta bizonytalan keze
Vezette gép vágódott az út menti töltésnek, bele a földbe.
A kerekek összetörtek, a motor egészen a földig ért le. |
|
 M
Rózsás bálokba röpít az álom,
vágyakkal ringat a pillanat,
illan a fénylő mámor, |
|
 M
Nagyon szerettelek,
de Te megbántottál,
régóta elhagytál,
mégis gondolok Rád. |
|
 M
Fura dolog, de mégis szentigaz volt,
mint libapásztor lelkemnek a mennybolt,
mit jóanyám, hogy nyáreleje teljen,
az elvégzendők között tartott fejben, |
|
 H
Csak Békét akarunk,
De az is nehéz,
Túl sokat képzel magáról
Az emberi ész. |
|
 H
Az út mellbe vág. Én mászom szüntelen,
varázslatos az este. Bekopogtatok az ajtódon... ilyen a szerelem. |
|
 V
Egy rőt levél a fán remeg,
hite a létben oly csekély,
a szél a fák közt őgyeleg,
lejárt a nyár, az ősz ketyeg, |
|
 V
Soha ne mondd semmire, hogy MAJD!
Töröld ki ezt a szót szótáradból,
nem tudja senki, hogy lesz-e még majd,
mindent amit szeretnél, MOST azonnal.
|
|
 V
Mint a szőlőszemből kihátráló darázs,
úgy osztom be órám nektáros perceit,
hiszen napfény bujkál, hűvös szél fúj megint,
majd esőtől fullad hamvába a parázs. |
|
 V
ha
vérrel zajló
is szememből
a könny patakja, |
|
 V
Fölbolygat, mint falut az idegen,
hogy hiányzik belőlem a jelen,
mert minden múlik és minden jövő,
még lélegzetem sem jelen idő. |
|
 V
Mint a sakál, felvonítok a sötétlő égre,
Hátha kapok szerető csillagfényt egész éjre…
Telhetetlen az idő, nappalt már is fedte...
Ahogy nézem, jő az éj, fekete, de őszinte... |
|
 H
A NAP-csak-érte reggel,
A boldog jövevény,
Azt hitte, véle teljesül
Sok éltető remény. |
|
 M
Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén. |
|
 M
A síromra mikor hoztok
a koszorúba font virágot,
ott hervadnak majd a fejfám alatt,
nem fogom érezni az illatukat. |
|
 Sz
homályos még az égbolt
lassan hatol át az égen a fény
szürkeség oszlik, fürtösödik
a hajnali pír felvirágzik
|
|
 M
E puszta földbe régen,
mint gyom kapaszkodott meg;
finom növény a végek
gyepűin elnyomott lett. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
