|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Ekkora egy hatalmas víz!
Hömpölyögve, lassan,
Úgy, hogy ne hallhassam, |
|
 M
Már fönnakadt a szégyen
a határkerítésen,
vak rémületet font át,
késéles drótból fonták, |
|
 M
Aranyló fényben érik a szem,
csorduló édes nektár,
dombokon messze ősz jár,
amíg jóízűn eszem. |
|
 M
Mikor megszülettem, nagy vár állott,
Megöregedtem, már majd' elmállott.
Nincsen már belőle, csak kőhalom,
Ahogy nincs menedék… csak fájdalom. |
|
 H
Elysium hozzád közel,
Mint szomszéd helyiség,
Ha hódolód ott várja be
Üdvét vagy Végzetét… |
|
 M
Ma egyesegyedül elmentél,
nem láttalak csodával határos módon,
|
|
 M
Lehet benne fürdeni, úszni, hajókázni
Vizi biciklizni, belesni és szörfözni.
Nagy élmény naplementében csak ücsörögni a parton,
Várni és átélni, hogy beborítson minket az alkony… |
|
 M
Ahol a resti holdra száll,
lipántos csirke álldogál.
Garatra hull az ősi jel,
részegen nyög és mégse nyel. |
|
 Sz
Nekem a szerelem
viszonzatlan érzelmeket jelent,
sok csalódást, megalkuvást,
biztonságos elfogadást.
|
|
 M
Úgy szállnék én is
bele a nagy Világba,
hátha vár valahol
a szívemnek párja. |
|
 M
Mi lesz veled drága világ?
Kopár földön nincsen virág!
Istenadta létünk ma már,
nemes helyett, olcsó bazár. |
|
 M
meg-megvillanó
mese lesz az arca,
s a kibukkanó
napsugárba tartja. |
|
 M
Álomba ringató
karomban tartalak,
édes kisfiam, |
|
 M
Látja, hogy sötét szurdokban
Árad a Jövő-patak;
Liberális pocsolyákból
Szemébe ver a latyak. |
|
 Sz
Ifjúságom emlékei
éltetik a lelkem,
sok szomorú órámban
rájuk emlékezem.
|
|
 Sz
Szép volt, sovány, és árva is,
putriban álmodta álmait,
tudta; valamit tenni kell -
otthon a pulyáknak enni kell!
|
|
 Sz
Amikor a vad szél tépdesi az ágakat,
süvítve zengi feltámadó szerenádját
ismeretlen tájak felé sodorja a felhőket,
|
|
 V
Egy elysiumi idő
elérni a szobát,
hol társam várja szavamtól
üdvét, vagy a halált. |
|
 V
Hervadjon el minden virágHervadó virág hullatja szirmát,
minden szirma mintha sírna.
A szenvedő kiáltja fájdalmát,
jajgatva zokogó kínja,
|
|
 Sz
néha a lábam alá
aprózza magát a bazalt
lépcső fut lihegőn föl a csúcsig
|
|
 Sz
Üres szavak fegyverét tedd le,
még mielőtt kard sújt fejedre.
Már házaink kapuját döngetik,
öszetartozásunk lassan cselekszik.
|
|
 Sz
Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn,
Dübörögve... mint lovas had a mezőn.
Engem üldözne, de én lekushadok,
Védelmet ellene, sehol nem kapok.
|
|
 H
Rám, édes, két dolgot hagytál,
Egyik a Szeretet,
Ily adományt égi Atyánk
Díjazna szerfelett.
|
|
 H
Te különös, furcsa voltál,
derült, tiszta és ártatlan,
mosolyod is titkos volt
ködös fényedben, |
|
 H
Túl az álmokon. Kinn már a tél havaz,
magamra húzom könnyű plédemet -
üresen bámul rám a képkeret,
fáj a csend nagyon, hiányzik szép szavad.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
M
