|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Álmatlanság után pirkad a hajnal
A végtelen út kanyarogva jár
Csillogón fénylik az éji zápor után
Madarak zengik víg dalaikat
|
|
 V
Havazik a szívem fölött
bíbor könnyfelhőből -
esik reá jeges áldás
lélek-kesergőtől. |
|
 V
Szúnyog Szilvi kecses rovar,
hosszú lábak, recés szárnyak,
nagyot csíp a szívókája,
friss vért tölt a potrohába. |
|
 V
Nem tudtam, miért tündököltél,
hogy fehér arcod rózsa lett…
A határszélen úgy örültél,
hogy sugárzásod körbevett, |
|
 V
Mikor sötét aknában megindul a kaparó
Várja lent, a bányászt feketeszén és bányaló
Így köszöntik a pajtások egymást JÓSZERENCSÉT!
Szénporos sötétség arcaikon árkokat vés |
|
 V
Faágra ül a sárga csönd,
s míg himbálódzik odafönt,
megringva hallgatja a nád,
a besurranó víz dalát, |
|
 V
Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?
|
|
 V
Lecsorog a horizonton a Nap vörös fénye,
ezűstarcú teli-Hold kúszik fel az égre.
Fekete csönd borul hirtelen a tájra,
varázslatos az ég kifeszített vászna. |
|
 V
Letörni rossz hatalmat
vitathatatlan jog,
kísérletedre a Világ
majd ellenállni fog |
|
 H
Csendes eső, ősznyitó,
Nyárból tovább ringató… |
|
 Sz
Kint a réten járok csendesen,
újból mellettem lépkedsz,
a lelkem könnyűnek érzem,
ó, te kis falusi szépem. |
|
 Sz
Szamár Jani kórót evett,
s nem hitte, hogy beleszeret
ott egy csini csacsilányba,
ki a kóró szárát rágta.
|
|
 Sz
Segítség! Nagy baj van!
Katasztrófa történt!
Felborult a Földünk,
Oda van a békénk!
|
|
 Sz
Lábujjhegyen, lassan lépek,
hallani vélek hangokat,
néha hátra nézek, félek,
látok fekete árnyakat.
|
|
 Sz
Szomorkás kedvű, sárga ujjú hónap,
függönyt ereszt a nyári dáridónak,
az arca izzad, a tenyere szárad,
és kinyitogatja az iskolákat,
|
|
 H
Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös,
Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős. |
|
 H
Csábíts el, ha tudod, hogy kell,
érted-e a szívemet?
Csillagokat, hogyne, hozd el,
ne legyek oly' nincstelen!
|
|
 H
Lombok tarkaságát ablakomból nézem,
az ősz közeledtét csontjaimban érzem.
A nyár édes illata lassacskán elballag,
sajnálom a hervadó kerti virágokat. |
|
 H
Ne tépd fel a szívem sebét,
ne gyere el hozzám,
én már rég elfeledtelek,
sok fájdalmat okoztál. |
|
 H
Nézd el nekem, mit mondok, mert úgy lehet,
megfagysz majd hallatán:
Vígan éltem, egyetlen sör volt bennem
azon az éjszakán. |
|
 Sz
Nyitott könyv voltam. Szűztiszta lapjaim
megteltek lassan szebbnél szebb regékkel
- gyermeki lelkem mindenben mesét lel -,
kerestem utam, s gyönyörű álmaim.
|
|
 Sz
Szellő suhan a kerten át,
meglengetve a falombokat,
a vitorlázó galambokat
|
|
 Sz
Vibrál a levegő, reszket a való,
szenvedő gyengék hangja hallható.
Hitvány ki igaza mellett kiállni nem mer,
nem lehet közönyös az érző ember.
|
|
 Sz
Tizenöt éves kép talán, de mostanában esett ki
összegyűjtött kacatjaim közül.
Megálltam – nyári estéken – apám házának udvarán,
|
|
 Sz
Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok,
Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél.
Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok,
Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
