|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Mikor az úri, nagyvilági társaságba belépsz,
harmóniák után vágyódsz,
mikor a lényed egy eldugott sarokban megrezzen,
a halálod várod. |
|
 V
Úgy. Tudom, honnan szakadtam!
Mint a láng, ha jóllakatlan
vagyok, hév emészt, falánk.
Mit felfalok, fénybe kerül, |
|
 V
Forog a Világ kereke,
Lassan, de biztosan,
Ami eddig alant pihent,
Most, nyakunkba zuhan!
|
|
 V
Én vagyok az. ki a jót választja!
Én vagyok most egy jel!
Én vagyok, ki skarlát börtönében
semmit se rejthet el! |
|
 V
Bélyeget sütött a jellemed
idebenn a lelkemben
skarlátvörös cseppekben
távozik az érzelem... |
|
 Sz
A semmi és az új semmi között,
úgy feszül, mint egy szárítókötél,
a hosszára sok jó csomót kötök,
hogy odatorlódjon a szenvedély.
|
|
 Sz
Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem.
Ezt igazolta és most is igazolja történelem.
Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen.
|
|
 V
iskolaszelek fújnak dúlnak
tépik a fákat törik az ágakat
levelet sodornak néhány gesztenye
s dió úgy dönt még fennmarad |
|
 H
A villamos dugig tele,
Ül Száska, nézeget,
Mellette hajlott, ősz öreg
Csak áll és szédeleg...
|
|
 H
Mennyi van még?
Majd elválik…
Együtt élünk
Mindhalálig. |
|
 V
Ötven éve, izgulva,
remegett kezem és a lábam,
mentem érettségizni,
szeretett Iskolámba. |
|
 H
Váratlan érkeztél, a távolból hírtelen,
mint ahogy nyári Nap áttör a fellegen.
Boldogságunk csupán ábrándos képzelgés,
semmit nem ér, ha nincs hozzá ölelés. |
|
 Sz
Megérem én még a hetvenet?
adjam sziporkázó lelkemet?
nyújtsak én még vigaszt, hogyha kérsz
fogjam kezed csendben, hogyha félsz?
|
|
 Sz
Fehér falra firkált fekete folt
ártatlan lélek első vétke volt.
Tisztaság elleni szemét,
rontásnak indulón pecsét.
|
|
 Sz
Aggódom érted én hazám,
imákat mormolok óraszám;
megrázó az, hogy hirtelen
ezernyi idegen itt terem.
|
|
 Sz
Hozzád menekülök egy őszi hajnalon
múlt-szigetek mentén fehér álomhajón.
Pedig itt szeretnek, senki nem űz engem,
szavak lángjaitól meg nem perzselődtem,
|
|
 Sz
Kedves Fiatal Társaim,
Húsz és nyolcvan között,
Halljátok nyugtató szavam,
Mely bennünk megrögzött:
|
|
 Sz
Nincs kerítés, nincs határ,
szabadon száll a madár,
ha szétdúlják, szétszedik,
újra rakja fészkeit,
|
|
 Sz
Rám hagytál, édes, két dolgot, -
az egyik lehetett
az Égi Atyától való
hűséges szeretet;
|
|
 Sz
A végtelen tajgában, minden dombhajlat,
Tán’ a szomszédos dombhalat tükörképe.
A fenyvesen benőnek minden halmokat,
Medvének kedvence, szamóca szedése.
|
|
 Sz
Okker-arany fényben úszó naplemente
az égbolt alját szenvedéllyel bekente.
Délceg szarvasbőgés hasítja az estet,
hívószava tehéncsoportot édesget.
|
|
 H
Varsóba tart az expressz, a helyem – tizenhármas.
Előjel is lehetne, de rosszban nem hiszek.
Én Minszkig, útitársam meg Bresztig. Őrnagy, vállas…
Beszélgetésbe kezdünk. Nem könnyű nyílni meg... |
|
 H
Lélekharang szólt, a kihalt őszi éjjel,
távoli falucska, így szenderült el.
Parányi fénysugár parázslik szegényen,
halkuló hullámok hangja szolít mélyen. |
|
 H
A templomban találkoztunk, úgy tűnik:
hogy a mennyben is együtt éltünk valamikor...
Az istentisztelet után jártuk az utcákat.
- Mennyi átkozódást hallottunk az emberek szájából -. |
|
 V
Akkor, azon a hajnalon összeért, remegett ég és föld,
morajlott az égbolt, mint a vadul hömpölygő tenger.
Sűrű jégzápor alól hörgő hanggal jajgatott a virág,
a kalász, és minden, minden ami sárga, piros és tarka. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 12. szerda,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
