|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Szóljon hát most az ének,
Jó bornak szépségérül,
S annak rózsatövét
Szolgáló szeretőjérül... |
|
 M
Virág-pavilonnál látom,
Egy Mercédesz, mint egy álom,
Jókedvűen diszitgetik,
Szent ég! Ez ide illik? |
|
 M
Halkan szálló friss szerenád
áthatol a lelkeden,
kicsi leány még meg ne bánd
herceged szól, kell nekem!
|
|
 M
Ma eljöttem hozzád drága barátom
Hamuvá lett, kezed meg nem foghatom
Szívöleléssel kísérlek utolsó utadon
Sírodra a koszorút bocsánatból fonom. |
|
 M
Csak nyáron és csak pár nap csöngött arra,
szűk ötven fillér jutott a fagylaltra,
hogy vízzel főtt, vagy tej gazdagította,
nem volt kíváncsi senki a titokra, |
|
 H
Már hűs az est,
borzong a test,
a forró nyár után most itt időz
az ősz.
|
|
 M
Énekszó száll, boldog időkben szépek a lankák,
szőlőt szedni az ősz hív, zöld lombú venyigékhez...
méz fürtökben zárva a nyár, s lesz téli vigasság,
jó kupa mézes borral szépségét megidézed. |
|
 M
Cirógass meg fényszemeddel,
melegítni’ borulj reám,
te legyél a selyemruhám,
héjazz körbe szerelemmel. |
|
 M
Bokorba bújt el az Isten,
Érted,
akinek öröme
nincsen. |
|
 V
Bárcsak bújhatnék bele;
tollruhába,
állatbőrbe;
fehérbe és feketébe, |
|
 M
Nem szomjaztam,
ajkadon ajkam
Ujjaidba fonódott kezem,
tudtam, többé el nem engedem |
|
 M
Könnyes szemmel búcsúzom most kedvesem,
gyötör a láz, de így nem kellesz nekem,
becsaptál és megtiportad lelkemet,
engedd meg, hogy hadd hullajtsak könnyeket |
|
 M
Milyen jó, az emlékezet
évek multán megkopik,
elfelejtik mit ígértél,
sokadik volt, sokadik… |
|
 M
Barackfa árnyéka,
Nyugalmat és hűst ad,
Pillangók alélnak,
Virágot uralnak.
|
|
 V
Felhőt cirógat csendes napsugár,
Színorgiára virrad a határ.
|
|
 V
Behunyt szememmel láttalak,
sétáltam veled a folyóparton,
szél simogatta arcomat.
Kedvenc padunkon vártalak, |
|
 V
míg görcsös két kezemmel
verset karmolok
könnyeden a rántást kavarod
hagymától könnyes szemmel
|
|
 M
Éled a lombvár rezgőn, trónusa tengere zöldnek
Megmerit akkor kék-szín mámort, így lepihenni
tér. Falevél sír; elviszi szél fia nyári világom?...
|
|
 M
Büszkeséged volt az ékszered,
s megperzselnéd rezge’szárnyait?
Tűzre vetve kósza vágyaid,
szalmaszálsors lenne végzeted. |
|
 V
Ablakában muskátli virágzik,
Szertefújva érzem bánatom,
Hurcol a rajongás, bennem szikrázik,
Így lesem, hátha megláthatom. |
|
 V
Fúj az őszi szél,
fülembe suttogva mesél:
"Láttalak ám titeket rég,
sétáltatok, kézben a kéz!" |
|
 V
Elhervadt a rózsa régen,
amit akkor adtál nékem,
mikor a szerelmünk lánggal égett.
Máshoz bújtál én mögöttem, |
|
 V
Hullám vagyok
égi vízen,
Napkorongja
pörget, hevít... |
|
 V
Elküldtem szívemet egy csomagban,
levelet is mellékeltem hozzá,
nem kaptad meg, de akkor mondd, hol van?
Hogyan leszünk boldogok így tovább? |
|
.jpg) M
Költöző madár a fehér tollú gólya
erdők, mezők nagy lábú lakója.
Ember mellett falvakban is élnek,
vigyáznak rá a civilizált népek. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
