|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Harcsát lestem,
nagy bajuszost;
fülig ért a szája. |
|
 H
Ki tilthatja meg nekem,
hogy szeressem, kiért szívem repes?
|
|
 H
Úgy érzem ez szerelem volt,
Csupa lágy zenei dallam,
Tiszta Bach, oly méltósággal szólt,
Nemes, művészi, harmónia hangzat.
|
|
 V
Mily kegyetlen az élet annak aki beteg,
semmibe sem veszik élnie hát minek?
Tagadná ha tudná, próbál oly sokat
lenni annak aki volt, álmodni álmokat, |
|
 V
Sokszor sétáltunk az őszi esőben,
de mit számított, hogy vizes lesz hajunk,
fiatalok voltun és szerelmes boldogok,
ürültünk,hogy együtt vagyunk! |
|
 V
"Csak azért szeretem a mesét,
mert a két szemed oly' csodaszép,"
kérlek, ölelj és ontsd rám a fényt,
halljam lágyan zengő szép zenéd. |
|
 M
Házam ajtaján belép az ősz borongása
Elmúlás szele tördel korhadt ágakat
Száraz leveleit hullajtja életem fája
Emlékek lapulnak az avar alatt. |
|
 M
És elhagyott a nyári éj,
Amíg a hárs alatt vártalak,
Kiszáradt, szikes lett a rét,
Lelkem elfáradt, megszakadt. |
|
 M
Csendes őszi hétvégémen
Bach zenéjét
Hallgatom. |
|
 V
Kacagva messze szállt a nyár,
helyére hűvös költözött,
mélyült a bánat árka már,
fakóvá, bússá vált a táj, |
|
 V
Nem tudtak az angyalok könnyeket ejteni.
Leomoltak a menny-biztos menedékek,
szárnyak nélküli kisbabák lettek csupán.
Szemük égi fénye sötétben rejtekezik |
|
 V
Sugdolóznak a fák a kései nyárban...
fejüket összedugva halkan motyognak -
leülök alájuk, egy padon lesz árnyam
figyelek szavukra, magukkal sodornak.
|
|
 V
Ellep a csend,
megfojt a nesztelen idő.
Néha mozdul a függöny,
mintha lopódzna mögötte valaki, |
|
 V
Egymásé vagyunk összebújva
A Nagy Világ újra meg újra
Szól az ének, s a dobok hangja
Életet adó Éva hangja |
|
 V
Piszkosszürke Duna vize örvényeit
rejti, rejti előlem, ősz fejemet kíméletlen
sodorja, csavarja és lehúzza le a mélybe.
Az ki látja keze, lába reszket, reszket. |
|
 V
A folyó partján,
nézem a távoli erdőt.
A fák leveleit enyhe
szél simogatja. |
|
 M
Csókollak százszor, égsz a vágytól,
hogy szeretkezz újra velem,
erről szól életünk, mi másról?
Egyedül Te érintsd kezem. |
|
 M
Tudd, visszanevetek rád a virágokból
Ha szenvedésed nagy lesz, estéim hívd, s ha hiszed
Jönni fogok, megérintem kicsi szíved.
|
|
 M
Hiba volt cifra égre szivárványt festenem,
mint üstökös feltünt, s tovaszállt hirtelen
Álmok csillagútján rózsaszín köd lebben,
Barátom pára volt, elillant az éjben. |
|
 H
Azt álmodtam, hogy tűz ég,
s rekedt hangom hallik:
„Ne menj, pajtás, ne menj még,
majd csak ha pitymallik!”
|
|
 H
Ne légy senki árnyéka,
|
|
 Gy
Hunyorognak a csillagok,
őszi ködök könnye potyog.
Falevelek leperegnek,
kismadarak dideregnek. |
|
 Gy
Mosolyodat újra látom,
már itt vagyok a szívedben,
szoríts, ölelj, már nem fázom,
rajtad kívül más nincs nekem |
|
 Gy
Őszi fasor sorfalat áll,
megmaradni egyként kiált, |
|
 V
Lebukóban a Nap, sötétedni kezd már,
Felbukkan az égen sok csillagkeresztpár,
Az alkonyat után az éj is betoppan,
Méllyé válik az ég a holdfénykorongban. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
