|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Sétáltunk a liget fái alatt
néztük a szomjazó virágokat.
Fejüket földre hajtották
szirmuk gyűrötten alélt már, |
|
 V
Mint eső,úgy ér a szomorúság,
rád gondolok,ki messze jársz.
Kínozza szívem fájdalom,
mióta elmentél vágyam egy vízfolyam. |
|
 V
Mondd csak
Fannikám!
Szülinapra
mit kaptál? |
|
 M
Illó olajat cseppentek,
fűszeres illat tölti be a szobát
Meditálok a jövőn, már nem várok csodát |
|
 H
A nyak körül gallér, kemény, fehér,
feszesre gombolt zubbony, sima, szürke…
A tiszt ujjából eltűnt mind a vér
a ravaszon, mely még kivárt, a fürge. |
|
 H
Félelmek éjjelén, nem jöttél el értem,
szívembe szerelmet, nem küldtél az éjen.
Sorolnám naphosszat, hogy mit nem tettél még,
de könnyemet mardossa, egy fájó régi emlék.
|
|
 H
Nem akarom, hogy átmenj a csillagos ég alatt,
S gondolatod az legyen, csak azt akarom
Hagyd meg nekem azt a hitet s haladj,
Halandó vagy, én nem hiszem, tagadom.
|
|
 H
Valaki áttáncolt az életemen,
nem tudtam, mit gondoljak róla
jobb lesz ha büszkeségem félre teszem,
könny szökik szemembe azóta.
|
|
 V
Elapad szavaim forrása
lelkemnek szomját már nem oltja
versek csörgedező patakja. |
|
 V
Látod a fát ott? Vad heve fújja,
ágait rázza, tépi a szél
- zord viharába rejtve a búja -,
szárad az árva, már alig él. |
|
 V
Koromszínű fellegek
Borítják az egeket;
|
|
 MM
Nem hittük el, hogy egyszer vége lesz,
a mi nagy szerelmünknek,
mégis váratlanul bekövetkezett! |
|
 MM
Így mentél el sötétbe
de odafenn az égben,
Vár reád a leányod.
boldog leszel, ha meglátod. |
|
 MM
Órák óta várok
a szokásos randevúra,
egy vén almafánál állok. |
|
 MM
Óh, te jó ég, eszköz voltam
remegő kezedben,
december az mondd, már hol van
kérdem sejtelmesen |
|
 MM
Ha valaki csak egyszer igazat szólna,
úgy tennénk ahogy Isten parancsolta
Talán rájönnénk az utolsó pillanatban,
hogy a sötétség után mindig pirkadat van. |
|
 MM
Túl sokat vártam rád, hogy ne jöjj,
Túl sokat azért, hogy ne fogadjalak,
Vétekben való nem találkozás gyötör,
Tudd, szeretlek, nem várok ... csupán óhajtalak.
|
|
 V
a halál talán
csak hét perc hátra
talán légtelen lét
az élet határa |
|
 V
Bolondult múltamból jöttem, mégis
aranyos szívvel fogadott az Isten.
Megtettem mit tehettem,
megvétkeztem mit véthettem. |
|
 V
Ők sohasem feleselnek,
Jót esznek és lefetyelnek,
Örülnek sok jó falatnak,
Ha jóllaktak elballagnak. |
|
 V
Nyitott kapukat döngetsz
ha szívemhez közelegsz.
Vártam reád oly sok éven át
jöttél,de csak látogató voltál. |
|
 M
Úgy tekintem Istent, mint a végtelen éjszakát.
Csodás álomba ringató halk szavát
hallgatom hosszú éjjeleken át.
Úgy tekintem Istent, az éjszakát. |
|
 M
friss paradicsom roppanós pirossa,
a búvott napfény kanalakra osztva,
új paprika a hálálkodó kertből,
egy öreg lábas, tűz a rászórt kedvből, |
|
 M
Sötét ég gömbölyödik rám,
megállt bennem a világ,
de kinn forog, zúg, lüktet,
csak én lettem szegényebb. |
|
 M
Ez az utolsó tánc, így hát ne rángass kérlek,
ne lépj a lábamra, ne hidd, hogy Tőled félek,
szétszakadt mozdulat, mint szemednek fénye
megtört egy nap alatt, nem kell léted
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
