|
 Vendég: 40
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Hajnal szele megbújik fák ölelő ágán,
Rózsaszínbe öltöztette az ég fodros szoknyáját.
Zsabó fodros blúzán igazgyöngyként ragyog,
Beleazsúrozva kíván Boldog Születésnapot!
|
|
 MM
Fehér falakon rozsdás a repedés,
borostás arcod májfoltos. Lázas epedés
a harcod. Magadon hordod a jeleket. |
|
 MM
Ha egyszer arra visz utam,
ahol a szerelem lakott,
ablakán bekopogtatok,
szomjamat oltó, hűs kutam. |
|
 MM
Tudod, megbékélne szeszélyes örökviharom,
Hogyha létezni tapasztalnám a nemlétezőt,
Ha: mielőtt búcsúintésre emelném karom,
Csak egyszer, lassúdó szívemhez szoríthatnám Őt. |
|
 MM
Jó volna sírni, de nem tudok,
elsírtam minden könnyemet,
rengeteg volt a bánatom,
már semmin sem könnyezem. |
|
 MM
Gallyait hagyó, elsárgult levél
arcom színe e gyötrő alkonyon,
megtalálsz engem, de ne jöjj felém,
a gyöngyszem széttörött az avaron |
|
 H
Sose harsány, ami jó,
Ami Léleknek való.
Üres minden rossz kolomp-szó,
|
|
 H
Egyedüllétemben neved kiejtem,
S az árnyak közepébe rakom,
Hol a gondolataim hevernek,
Lelkem belsejében hallgatagon. |
|
 V
Most még elhiszed azt, gyermek, hogy minden szép,
S nem látod, hogy gyilkos darazsak tépnek szét,
Míg cipődet hazug tócsában áztatod. |
|
 V
Úgy szeretnék mégegyszer
boldog, szerelmes lenni,
de összetörték a szívem,
nem lesz belőle semmi! |
|
 V
Életünk törékeny kehely,
folyamatosan töltenek bele
italokat a mixerek,
míg túlcsordul, |
|
 V
Köröttem tűz hullik az égből alá,
A Menny is lángol most az új kor hajnalán,
Parasztok hullahegyén, vérpatakban állsz,
Döntsd el szolgává, avagy azokká válsz. |
|
 V
Szelíd volt szerelmünk tavasza ,
boldogság-rügyek pattantak,
szűzi szirmok kelyhei nyíltak.
S amíg két karodban |
|
 M
Kint hideg vár, szótlan hideg,
A pillanatok egy helyben állnak,
Csillagok őrködnek, ónix színek,
Szélcsend van, csak ők babonáznak. |
|
 H
Azt hitted, egy tollvonással
kitörölhetsz engem?
Álmodsz rólam, csak ne lássam,
megtépáztad lelkem.
|
|
 V
Nem járhatott körünkbe más egyén,
de megtörtént... A napját sújtsa átok!
Magammal hozva rámutattam én:
„Az ismerősöm... Töltsünk néki, srácok!”
|
|
 V
Amikor a szíved is megcsal téged,
akkor ér utol, a kegyetlen végzet.
Nem bízhatsz másban, csak saját magadban,
de abban se feltétlen, mert belül most, nagy baj van. |
|
 M
Ha újrakezdeném az életet,
Őszinte lennék és öreg.
Kerülném a vitás helyzeteket,
Számat nem hagyná el szöveg. |
|
 M
Így nyár vége felé még könnyedén ébredek,
A füvet a harmat elfekteti lassan,
Arcodat látom, gondolatom él veled,
Szél hűsíti homlokom, napfény oson halkan. |
|
 M
Nem dúlja már az ár a tengerünk,
elült a szél, a méla csend az úr,
hitünk faroncsa néma mélybe hull,
s egymást keresve, lassan elveszünk. |
|
 M
Mérföldkőre állva nézem,
mi az mit újra kezdenék
Lelkem már kinőtte testem,
bőrömből ki-kivedlenék. |
|
 M
Újraolvasott kis sorok
értelmetlen szavak,
kibontakoznak a sorsok?
Vagy magára marad? |
|
 H
némaság körül a székek
üresen mind
mintha csak
konzílium végét követő pillanat lenne |
|
 H
Ha úszom a tóban, másra nem gondolok
csak a szerelmes víz öle bársonyára -
belesimul testem, gyűrődést feledve
így fürdik Vadgalamb is az út porába'. |
|
 H
Egykor idejöttünk,
Kormos ég felettünk. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 18. kedd,
Ilona napja van.
Holnap Huba napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
