|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
A verseimben élek,
és ez a lényeg.
Fejembe rímek,
a szívembe képek, |
|
 V
Nem jön a tavasz elhamarkodottan,
majd éppen akkor, ha ideje van,
ha húsvét fénye,
felragyog az égre |
|
 H
Köszönöm a meghívást
Tegnap azt ettem babám |
|
 H
Miért kínoz a magány,
Mely lelkem összetöri?
És miért ez a nagy kereszt?
Ami kedvemet veszi! |
|
 H
Oly sok virág tündököl a földön,
Illatozóak, törékenyek,
A gyöngyvirág a legszebb közülük ...
Az ég adta angyali könnycseppek. |
|
 V
Harangba zárt szegény kobold. Üveg-
magányba néz. A nap sejtés, talány.
Törhetne ezer részre szét szilánk
szivárvány-szín, sejtve csillogást, |
|
 V
Naptól arany kikelet,
hideg miatt kedve lent.
Télszokás, hogy nem enged,
kiszorít mind meleget.
|
|
 Gy
Nekem talán megpróbáltatás,
De szívem egyik szegletében ott ül a várakozás,
Megismerni Téged ne legyen csak álmodozás ! |
|
 Gy
Hideg az ágyam,
Forró a vágyam,
Árva magányban,
Sötét szobában,
Csak Terád vártam!
|
|
 MM
Annyi mindent szeretnék mondani,
Édes ajkadat százszor, csókolni.
Mindennap megölelni téged,
Simogatni édes kezecskédet. |
|
 MM
Idegen vagy, nem ismerlek, mégis szeretlek
önmagamtól kérdezem csak, ez meg hogy lehet?
Elolvastam több versedet, önmagad adod
váltunk egy-két üzenetet, Te is akarod! |
|
 MM
Gyermekkorom emlékei,
lelkem csodás képei.
Virágos rét, csendes tisztás,
sétálni vitt édesapám. |
|
 V
Az ember ki porlani termett
építsen szívében szentélyt,
Legyen Istennek temploma
A szegezettet fogadja be oda |
|
 H
Hogy boldognak tudd magad, oly kevés kell,
Kiutat gyakran mégsem találsz.
Miért szól hozzád jobban a keserv,
A megélt kudarcok hada? Talány. |
|
 H
A tiszaörvényi Tiszató.
Csodálatos alföldi táj.
A folyó fodrozó vízében
megannyi veszély és báj. |
|
 H
Sárga barackfám, kedvesem,
De sokszor megénekeltem,
Göcsörtös fa, görbe teste,
Számtalan bimbóval telve. |
|
 H
Emlékszel hogyan kacagtunk egyszer ?
Kacagtam ma is és oly nagy bennem a szégyen.
Tükröm, kinek oly gyönyörűek a szemei,
Kacagtam és kacagtak velem szemeid. |
|
 H
Hunyt szemhéjamon kopogtat az ég könnye.
Lelkem szomjas virága, szívem élő könyve. |
|
 H
Szörnyű szélviharban
Kiálltam a Duna-partra,
Hajamat, a szél kócolta,
Várom a hajót ami elhozna!
|
|
 H
Amikor reggel harmatcseppet szárít a Nap,
tetted kedvedből, akaratodból fakad.
Felcsillan benned egy új nap,
ám figyelmeztetés nélkül azt is megesheti:
|
|
 H
Mint egy felhő,
mely ezer titkot rejt:
lehetek bárány,
vagy vad ítélet.
|
|
 MM
Pilinkélt a hó,
s a szívem úgy dobolt,
feszített egy szó,
s az érzés elsodort. |
|
 Gy.
Hol vagy te szép szerelmes föld,
Akit régen sok ember művelt,
Akik ekékkel barázdát húztak,
Földedbe ma csak emlék vagy, |
|
 Gy
Hatvan tavaszt számoltam én meg azóta,
Most sem szólalhatna másként meg a nóta,
Mint amikor puha vánkosba takarva
Láttam anyám arcát, hajolva bölcsőmre. |
|
 Gy
Kint az Ősz, ásítozás és álom,
Felsóhajtanak a fák az utcákon,
Sok krákogó sírás a tájon,
A hideg és a dér mindent betakar. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
