|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Jaj, vigyázz a gondolataidra,
Mert belőlük szavak lesznek,
Majd cselekvések. |
|
 V
Ha dallamtalan a világ,
A Ritmus otthon ül; |
|
 V
Mérhetetlen kegyetlenség, megmérgező magány
mi okból hívsz oly csalogatóan magadhoz már?
Miért öleljelek a keblemre, csak a te kénye-kedvedre?
Legyek mártír s csorgadozó véremben fetrengve |
|
 V
Sírtam a széllel
mikor az árnyak az égig nőttek
sírtam a széllel
ha a fák is össze-vissza dőltek |
|
 MM
Kalandos utak vezettek hozzád régen.
Oly sorsot kaptam, mit nem is kértem. |
|
 MM
A Bul'Mich'-en suhant át,
mint régen,
falevelek röpködtek
lábnyomán, |
|
 V
Ha félek, kereslek
- vágyom óvó karod.
Ha szomorú vagyok,
keresem vigaszod. |
|
 V
Kimondatlan szavak,
megfékezett sóhajok,
elfordított tekintetek,
visszahúzott kezek... |
|
 Gy
Rohan az idő,
nap és éj elsuhan
Fáradtan járod utad
Ábrándok, álmok? |
|
 V
Dércsípte arc - maszk,
hófödte némasága.
Hűs napi életharc,
gondtalan magánya. |
|
 V
Fáradt vándor vánszorog,
romlott részeg tántorog.
Vándor néha megpihen,
részeg zuhan, elbillen. |
|
 V
Lélekdalom, ha elapad,
ki ölel majd fák kérgén bút?
Ki vigasztal megfáradt fiút? |
|
 MM
Lassan lenyugszik a Nap.
Közeleg az Alkonyat.
A Lelkem háborgása
felemészti hangomat! |
|
 MM
Fehér hóban, vörös nyuszi,
Esdeklően, kezem nézi,
Kikaparok pár virágot,
Melyet mohón, meg is rágott. |
|
 V
Szavak helyett hang rezdüljön, arcodra mosoly üljön.
Fájjon minden mi szép volt.
Érezni szívembe markoló édes elcsukló szavaid,
Elnyűtt sorsunk megérteni, feltápászkodva újra élni. |
|
 V
Annyira szép, de annyira,
a fákon gyönyörű újruha,
derekukat mint fagykabát,
a jégnek burka fonja át.
|
|
 V
Halovány égképen, szürkülő égbolton,
felsejlik a hóvirág, tavaszt váró módon.
Minden csengő tél muzsika, hatalmas álomban,
várja a kincseit, nyíló koszorúban. |
|
 V
Alszik a világ
Hókristályos éjjelen
Fáznak az álmok |
|
 V
S te kéklő búzavirág,
pitypang udvarhölgyeid,
és pipacs koszorúid,
közt, rétem csodálatán. |
|
 V
Nem magamnak írok, hanem Neked
fájdalmamat adom versemnek
Cipeljed terhemet, ha olvasod
az én bánatom a Te bánatod |
|
 H
Emlékszel legelés közben,
Mikor én akartam és te nem akartad,
Szorgalmaztam és kértelek,
S te jó tehénként meg is engedted. |
|
 MM
Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal...
|
|
 V
Szívem, ha megszűnne dobogni,
Ki fog érted imádkozni?
Álmodat ki őrzi éjten éjjel,
Ki keresi kedved szenvedéllyel? |
|
 V
Kereszthez ér
felnéz a vándor.
Sors-gondja válláról leszakad. |
|
 V
Erdő, erdő, jól megfáradt Tőserdő,
Januárban friss hó alatt szendergő.
Az ősz eldugta szikrázó fényedet,
ködfátyol simogat, s a hűs szellő.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
