|
 Vendég: 47
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Nézz le ránk, o Istenünk,
Gyógyítsd meg a mi lelkünk.
Szívünk nehéz nem bírja,
Te vagy lelkünk zafírja. |
|
 V
Kedves Tolerancia
Gyönyörű kis cica,
Én Kandúr vagyok,
A Te Trubadúrod. |
|
 V
Felhők felett az ég, ragyogóan derűs,
az én rózsámnak bája, édes és olyan hűs.
Felüdíti fellegek, hatalmas árnyait,
megperzseli szívemnek, felgyúló lángjait. |
|
 V
Pipacsok, pipacsok réten izzó fáklyák,
Magam előtt látom, ahogy kelyhük tárják,
Vékony, lágy szárukon szúrós tövis terem,
Ilyen a világuk, nektek csoda kellem.
|
|
 V
Csillagok szűzaranya fényt szitált,
pihéket könnyű szárnyon fújt a szél,
s látta - míg reszketett egy szép imát -
ahogy, egy apró angyal útra kél. |
|
 V
Értelmetlen ez a csatornaszagú városi élet
Hajnalban itt nem fütyülnek a rigók
Fakult plakátok rádmerednek tűzfalakról
Panelház ablaklyukai mögött fáradt az ébredés |
|
 H
Egy férfi-lelkű postabélyeget
váratlan ért a kéjes élvezet:
hercegkisasszony nyalta háton őt,
s iránta vágya ettől nagyra nőtt.
|
|
 H
Se nem ettem,
se nem ittam,
Lelkem tüzét,
visszaloptam.... |
|
 V
Fehér nagy csendek
csak jönnek, nem mennek,
Szentlélek Úristen
simogassad lelkem! |
|
.jpg) V
Az égbolton komor fellegek
minden oly szürke, oly rideg
a horizonton az árnyak is sötétek,
csendesen szállingóznak a hópelyhek |
|
 V
Adott szó könyörög,
vázlatában elköszön,
s mire már kimondatott,
pillanat, s már változtatott.
|
|
 V
Magammal hordom a szíved,
aranyba metszett mosolyod.
Látom szemed szomorúságát,
nyugodt csillanását. |
|
 V
Kéket a sárgához, gyémántot napsugárhoz,
ezüstöt a holdhoz, felhőt a virághoz.
Bóbitát a fűre, szívet a mezőre,
pillangót szárnyaló, folyton alvó létre. |
|
 V
Beülnék egy csónakba és eleveznék,
Nem lehet, ez a víz már jeges
Már bármit is kérdeznék,
a válaszod rideg |
|
 V
Nézd a hegytető felöltözött! Subája hópalást,
tollfehér, puhára varrta néki Télanyó.
Végre megpihenni, s álmodozni volna jó!
Rőzse lángja ég, a kisszobát a béke járja át. |
|
 V
Emlékül neked most egy verset írok,
Minden soránál megállok, szívből sírok.
Hogy volt ébredése szürke, nyomott,
Évek kíngyötrelmei alatt, lett kopott |
|
 V
Egy napos, kora őszi délután,
Az utca köveit koptattam némán.
Csak a járdát követte figyelmem,
Ahol a levelek cikáztak csendesen.
|
|
 MM
Megköszönöm Mindenkinek,
Hogy együtt mehettünk,
Kívánságom: a Teremtőnk,
Legyen mindig, velünk!
|
|
 MM
Akár tetszik, akár nem
mindig választanod kell.
Ha rosszul választottál,
csak magadra vethetsz. |
|
 MM
Jégvirágos ablak mögé
száműzöm magam
A múltat őrli agyam |
|
 H
Mily borús már lassan a sötét holnap,
Ködfátyolba burkolódzik a tegnap.
Nagy mélabúsan kel föl már a hajnal,
Keserű magánnyal, és nagy sóhajjal. |
|
 H
Új tüzelő – régi katlan;
Új esztendőnk – még ártatlan. |
|
A száradó széna illatát érzem,
Körbevesz engem, átölel,
Boldogabb lesz-e holnapom vagy mégsem,
A megvalósulás talán közel. |
|
 MM
Ha még egyszer utoljára mosolyodat láthatnám,
halk zene szólt, együtt voltunk, illatozott kis szobám
azt mondtad, hogy soha-soha nem szerettél így mint most
de mikor a mámor elszállt, titok többé nem titok |
|
 MM
Este csillag-flitterek díszlenek
az ünneplős ég sötét öltönyén
s felszikrázik sok tüzijáték-fény.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
