|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Szívem vérzik, karcol a szó, karcol a gondolat.
Hová lettél ábrándok boldog, édes világa?
Nem maradt belőled, csak lelkemen egy lenyomat,
Fénylőn csillogó reménysugár letört, sápadt ága. |
|
 H
Mintha hangodnak ujjai lennének,
Úgy tesz pucérrá minden szavad,
Bizonytalanságom felméred,
Ahogy gombjaim során haladsz. |
|
 H
fekete múlt, fekete jelen, fekete jövő
fekete ágyban fekete nő
|
|
 Gy
Igen, érzem, duál-párom,
Nem itt vár rám, e világon!
Ki kell azt még érdemelni,
Ha akarunk, találkozni. |
|
 V
Én nem értem, mi ez?
De jó, s hagyom…
Az érzés mi átsuhan arcomon.
Lejjebb csúszik, érinti testemet, |
|
 V
Pedig fölébresztenek a
bennem patakként megbúvó,
csendben csobogó dallamok.
Éljenek, ha már meghalok.
|
|
 V
Szeptember utolsó hetén két temetésen voltunk,
Először testileg Anci nénitől búcsúztunk,
Utána István sógoromtól köszöntünk el,
Testi távozásukat nehezen fogjuk fel, |
|
 V
Sejtelmes az éjjel, haláli a nagy csönd,
nem játszik a fénysugár, a madár most nem költ.
Hihetetlen látkép, bársonyos nagy köddel,
Felhők fölött halványan, egy csillag ragyog fel…. |
|
 V
Küzdesz a szavakkal,
Kínos az a csend...
Sok mindent mondhatnék,
de nem merek. |
|
 V
Miért csak álmomban
Látogatsz meg kedvesem?
Olyan, mint, ha igaz lenne
Úgy bújsz hozzám édesen.
|
|
 V
Búsan zenél az őszi szél,
Szökik a pillanat, s új hajnal kél,
Beleborzonganak a kopár fák,
Avarban botorkálva sóhajuk száll. |
|
 MM
Családi szeretet melege,
azon lelki megnyugvás helye,
melyből így erőt merít szíved,
s úgy épít táplálkozik lelked.
|
|
 H
folyton vallomás ömlik a számból
mondd virágnyelven hogy van hiányzol
vagy inkább beszéljek petőfiül
kiáltsam érted égek legbelül
|
|
 H
A bohóc megpihen
Bohóc voltam
sorsom cirkuszában.
Poros porondokon botorkáltam, |
|
 H
Egy régi kopott zongora a nappaliban
Emlékszem a bőr kanapéra a sarokban,
a székeken megfakult a bordó plüss huzat,
a szekrényből áradt a naftalin illat
|
|
 H
Életem percei, törékeny bársonykezedbe jól simulnak,
Minden rezzenő tagommal, porcikámmal csókolni akarlak,
Ölelve lenni és forrón ölelni, ahogy a csillagokat öleli az ég,
S füledbe suttogni, kellesz, ölelj, még nem elég, még, még! |
|
 H
Hazajött a karácsonyfa,
Sudár, mint az ifjúkor,
S vékony, mint a Remény után araszoló |
|
 H
Érted
nyújtom kezem,
el nem érlek. |
|
 H
November egy nagy medve
eltűnik sűrű ködbe |
|
 V
Kalapácsnyelvet mozgat a szél itt,
Harang alatt vergődök én is,
Széles karima, magas a tette,
Fellógatva áll alárendelve. |
|
 V
Gyere kedves, bújj ide,
hajolj hát az ölembe!
Szeress, hogy szeresselek,
hogy léted létem legyen! |
|
 Gy
Létezik egy jobb kor,
égő csók közepette,
létezik egy jobb kor,
együtt veled karöltve |
|
 V
Kilenc hónap múltán,
nagy vajúdás között, Édes’
a fénynek átnyújtott.
- Így születtem én? |
|
 V
Még mindig látom a szemed csillogását, a mosolyod báját
s hallom a szavaid simogatását
érzem kezed selymes érintését. |
|
 V
Nem szenved az sokat,
Kit korán magához szólít az Úr,
Ha nagybeteg, fájdalmától
A halállal megszabadul. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
