|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Szó sem volt tavaszról.
Egy megtévedt szellő
menedéket keresett,
ruhám alá bújt. |
|
 V
Giling-galang,
cseng-bong harang.
a hang suhan
szól, és ölel |
|
 V
Amikor elmentél tőlem régen,
Fel sem fogtam ésszel,
Hogy az első szerelmet
Elfeledni soha nem lehet! |
|
 V
Ó, mily szépek az asszonyok,
Bőrük barnás, mint az alkonyok,
Vagy fehér, mint a liliom vagy a hó, a szűz,
Illatuk hívogató jázmin, bódító mosusz.
|
|
 Gy
Boldogságom
benned lelem
mikor karjaidba zársz
behunyt szemmel
nyílik a világ. |
|
 M
Mikor elfogyott a remény,
Minden bírhatatlan, kemény,
Forró nappalok, vagy hideg,
Körülöttünk minden rideg. |
|
 M
s búcsúra emeli szomorú uszonyát
a csalódott szellemszirén: a Loreley -
- én utazom tovább, hajós felhőnomád,
és a dal már suttogó, már kevéssé fáj... |
|
 M
Azt mondtad, ha feledsz, tedd muzsikaszóval
Emlékezetek majd a víg barátokkal
Kérted : "ha meghalok, ne szomorkodjatok,
Mert már nem fáj semmi, ti csak mulassatok"! |
|
 M
mikor ártó szándékkal bántanak téged,
mikor könnyed zúgó patakként árad,
ne félj, én féltőn karjaimba zárlak. |
|
 M
fényes fekete tollak
repkednek a szélben,
vén holló tollászkodik
a drótkerítésen. |
|
 H
Szürke, vaskos teste, lomha-tespedt lénye,
ő a nagy elefánt, ormánya a vége.
Rövid farkincája, van a másik felén,
nem zavarja nyugalmát, semmilyen nagy fény. |
|
 H
Tudni és eldobtam,
Át sem gondoltam,
Előjött a régi gyermek,
Aki álmában remeg,
|
|
 H
Mondd, mit tegyek, hogy megbocsáss,
hogy szíveddel újra láss?
Mit tegyek, hogy higgy nekem,
hogy érezd, mindig szeretlek? |
|
 Gy
A szerelem egy kiolthatatlan tűz,
Mely gondolatunkban örökkön ég,
Soha nem öregszik meg és soha nem hal meg,
|
|
 H
A keresztvíznek gyöngéd cseppjei
győztest avattak; családi vonás.
Nomen est omen: mi lehetne más?
Bár latinból kell visszafejteni. |
|
 MM
Pilinkél a puha hó,
lassan mindent betakar,
reszket apró tilinkó,
fészke nincsen, nádja tar. |
|
 Gy
Édes anyanyelvünk!
- fényes, kedves Várunk,
talentumunk kályhája.
Emberi szó; gyöngyszem |
|
 MM
Elmúlást hoz a sodró szél;
utolsó játékait az elszállt nyárnak.
Az évszakok forgása még megállít,
az Élet szálain fut tovább az út. |
|
 MM
Álmaimban visszahozod
Régi szép emlékeinket,
Nem hittük soha, hogy
A Sors szétszedjen minket! |
|
 MM
Kinyitotta szívemet, az maga volt a csoda
Amit ott talált önzetlenül adtam oda
Nem csak szerelmet, barátságot adtam,
Tőle én álmatlan éjszakákat kaptam |
|
 MM
Alagút végén a fény még oly messze távol,
az elveszett csendben lakozik még a mámor,
úgy szakaszokban is, de ébred majd a tudat,
s ha félre áll a sötét ok, nem lesz okozat.
|
|
 MM
A fák lombja összehajol,
suttognak a levelek.
Szél hárfáján halál dalol,
siratja az életet. |
|
 MM
Gyermekek, kik a világot
angyal szemmel látják,
az életet mesének
csodának álmodják, |
|
 MM
Kopogtak a cipők, mentek az emberek,
a színház parkettáján, sokan jártak-keltek.
Csöngetett a néni, most már be kell menni,
színi előadás, a kezdetét veszi.
|
|
 V
Imát mormolok feletted
Betakarom néma csended
Szívem melegével óvlak |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
