|
 Vendég: 39
Tag: KiberFeri
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Csendesen bekúszik szobámba
a melankólia
A gondtalan semmittevésben
könnyűvé válok |
|
 V
Cipeltem a csokrokat szeretteim sírjára,
Gondoltam, egyszer csak meglátlak,
Szüleid sírjára is tettem virágot,hátha látlak
Téged sehol sem leltelek, lehet, nem is jössz, |
|
 V
Ha újra kezdhetném az életem,
felkutatnálak én bármerre jársz,
érezné szívem, hogy csak énrám vársz,
édes lényed míg élek kell nekem. |
|
 V
Barátságunk erős fonal,
nem tépheti senki szét,
szeretetünk nézik sokan
irigykedve, szelíd, szép! |
|
 V
Kezemben viasz börtönében,
vékonyka kanóc didereg,
kipirult arcú gyufa fejével
elűzöm a dermesztő hideget. |
|
 V
Szemeid ragyogása rabul ejti szívem,
Vágy szőtte gondolatokba belemerültem,
Szellő táncol, fák lombjain ábrándozik a fény,
Testünk balzsamaként simogató remény. |
|
 V
Fejem nem hajtom meg előtted,
Nem zavar köszönésed, hangod,
Hideg fuvallat jő felőled,
Tudd meg idegen vagy, hallod ! |
|
 V
Mégis hiányzik a pillanat....
Eldobtál magadtól végleg.
Többé nem lesz remény.?
|
|
 MM
Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
Te uraljad az eget?! |
|
 MM
Vágyom adni egy mosolyt
emlékeid közé,
Akkor is, ha bánat költözik
a szíved köré. |
|
 MM
Nyári napnak alkonyán megjelent egy fénysugár,
hamvadó naplementében hideg szellő fújdogál.
Harminc fokból jéghidegbe vált majd át a légkör,
berobban a nagy vihar majd, jeges hóeséstől. |
|
 MM
Nagyanyám szép szava átölelt,
szíve is muzsikált úgy felelt.
Két szeme szelíd és tiszta volt,
ruhája jóságot illatolt. |
|
 MM
Távolra hívott a kötelességérzet
Ígérted visszajössz, ha újra ősz lesz
Bokrok, fák siratják hulló levelüket
Én törölgetem forró könnyeimet |
|
 MM
Álmaiban megjelentél, álmaimban érintettél
Álmaimban átöleltél, karjaimban megpihentél |
|
 MM
Mikor megszülettem,
sírásra görbült pici szám,
apró öklömmel ütöttem a szúró levegőt,
mely tüdőmbe lőtt. |
|
 M
A tél megzörgette október kapuját
Ágak roppanása jelzi az elmúlást
Daltalan reggeleknek némasága vár
Olyan szomorú, sivár kietlen a határ |
|
 M
Láthatatlan csomókat szakít fel fájdalom,
láncszemenként fűzött össze álom valóság, |
|
 M
Ünneplőt ölt a halál kertje,
Újra éled a gyász, a veszteség érzése,
Beléd hasít a fájdalom, s körbekerítenek,
Eleven a holtnak, egymásnak így üzennek. |
|
 M
Ő is hasonló volt, mint a többi ember,
Vidám volt, szenvedett, ellenállni nem mert,
Jó is volt, rossz is volt, néha haragudott,
Amikor csalódott, akkor búslakodott.
|
|
 M
Egymás mellett futnak,
mégis magányosak,
társtalanok. |
|
 M
Faggyú illata szökik újra lélegzetembe.
Bánat ül lelkem ágára.
Képek forognak filmkockákat írva:
feketén bámul a halál zsoldos katonája. |
|
 M
Felszáll a hajnali pára,
a Nap ébred a felhők mögött
kék paletta a horizont tengere,
a felhők fehér fodrokat rajzolnak, |
|
 H
Közöttünk bolyong a Végzet,
Számol tőkét, kamatot,
S a név-értékű enyészet
Tudja: kaszálhat, nagyot. |
|
 V
Neked adtam szívem, szerelmemet,
Irántad szerelmem mit sem kopott,
negyven év alatt, csak fokozódott
Téged szeretlek én, hidd el nekem, |
|
 V
Szép az élet ragyognak a csillagok,
nincs más Neked, hívtál engem, itt vagyok
melletted én amíg élek, higgy nekem,
úgy érzem, hogy egész lényed szeretem
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
