|
 Vendég: 39
Tag: KiberFeri
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Lázunk vulkán heve felemésztett minket,
egekig repültünk, nem volt már határ,
nem vigyáztuk jól az Isten adta kincset,
s az hűtlen elillant, nem jön vissza már.
|
|
 V
Ajkam elhagyott szavai
szemedben alélva
értelmetlenné válnak;
|
|
 V
A részem lettél.
Bennem élsz, már régóta,
ismeretlenül.
Szavaiddal ébredtél
gyönyörű álmaimban.
|
|
.jpg) V
Sötét téli estén hamvadó remény kopog
Ajtómon a láz, kértem, s nem kapok
Halott madár sírva kiállt: Istenem, hol vagyok?
Régi álom piros színe feketére fagyott |
|
 V
Leesett az első hó
Elég hamar ideért,
Kinézek az ablakomon,
Minden csupa hófehér.
|
|
 V
Lelkem mélyéből fakad a szeretet,
S örökké marad, mit érzek,
Amióta először a tekinteted
Csodájában megszülettem benned,
S bennem a szerelem.
|
|
 V
Szilveszter volt, és ajkunk összeért,
Itt vagy szívem, Téged kerestelek,
Rád leltem, boldogabb nem lehetek!
álmom teljesült, mit szívem remélt. |
|
 V
Ébredj lelkembe tavaszt hozó napfény,
mert gondolatban ülök ágyad szélén,
s őrzöm mesés álmod legmélyét,
nézlek s csak fogom kezed,
érzem szíved dobogta ütemet.
|
|
 V
Könnyezem...
álló könnyzuhatag,
szemgödrén csillogók;
mint, örömtenger sós vize. |
|
 V
Szép vagy és nézlek
Addig, amíg élek.
Szép vagy és nézlek,
Mert szeretlek téged. |
|
 V
Vártam rád az éjjel, de nem jöttél el értem,
szívedben halk remény olvadt el a fényben.
Tanulás az indok, vagy a magány vágya,
angyalt ébresztett fel az őrjitő nagy lárma.
|
|
 Gy
Álmodban mosolyoddal játszik a tűz fénye,
Mint tavasz bársonyán a pislákoló kikelet,
De az időkép vásznára festettek már színeket. |
|
 Gy
Fáradt levelek ülnek az őszi padra
lassan elillan belőlük az élet,
merengve gondolnak a kamasz tavaszra, |
|
 Gy
Pokolra kerül a tűz,
ha vizet ér.
Arcára kényszer ül,
felhőre lebeg, s kék. |
|
 Gy
Van nekem egy mackóm,
Mit tőle kaptam anno.
Mindig nálam volt,
Bárhol is vagyok. |
|
 Gy
Rég feledték már, aki föltalálta,
hogy lovai látását regulázza,
s a szem mellé – így Nap se, fény se éri – |
|
 Gy
Alfával kezdődik, ómegáig terjed,
ez a távolság, mit életnek neveznek. |
|
 M
Legördül az élet előttem,
Mi régen szép volt elillant tőlem,
Fiatalon még bíztam mindenben,
De már ez csak hiú remény énnekem. |
|
 V
Minden évben értekezlet, évszakok vagyunk,
szereposztás szerint élünk, soha nem halunk,
Tél apóka puszit küld a szeretteinek,
dunyháját is jól megrázza, gyertek gyerekek! |
|
 V
Én nem a haláltól, az élettől félek
Nem a halál hazug, hanem az élet
Gyűlölöm az örömöt, gyorsan elmúlik
Velem az élet cinkelt lapokkal játszik |
|
 V
Tegnap karod ringatott, szerelemben elmerülve
A Nap a Hold a csillag csak nekünk ragyogott
Mosolygó ajkadat csókoltam lázasan hevülve
Halkan súgtad fülembe a boldog holnapot |
|
 H
Fátyol borul az egész világra,
S a lelkeket szakítja szilánkra.
Sötét felhőt repít a szél,
Titokban háborúról mesél.
|
|
 H
A világmindenség
az éj leple alatt
emléked vetíti
a falra.
|
|
 V
Lettem hangból, szép zenéből
sírig tartó nevetésből.
Istennel voltunk mi ketten
így a végén ember lettem. |
|
 MM
lélegző szerelem
lobbanó gyertyalángban. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 19. szerda,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
