|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Van az úgy néha, hogy el kell csendesedned,
gondolataidban káosz, sorba kell szedned,
meg kell hogy állj, pihenj meg, mert kimerültél,
realitás talaján, két lábbal állók közül, kikerültél. |
|
 H
Ismét itt vagy! Kies vidékünk
Vonz, hisz’ megjött a kikelet.
Ismét mesélsz sok szépet nekünk,
Hogy hol töltötted a telet. |
|
 H
Nem kérdezte senki,
akarok-e lenni.
Mégis megszülettem,
sorsomat még nem ismertem. |
|
 Gy.
Volt idő, mikor semmitől sem féltem, bátor voltam,
volt idő, mikor szemtelenül nagy álmaim toltam,
s most, igen, most szeretetem áll a semmi szélén,
óvatos lettem, ám életem, táncot jár egy penge élén. |
|
 H
Sokféle vágy életünkben,
némelyik sokszor elérhetetlen.
Szerelmi vágy legkínzóbb,
ölni képes azt elérni. |
|
 H
Kis sziklapadon ülök, a víz halkan dalol,
Egy hajó füstje kéklik ott messze valahol.
Az égen bárányfelhők, átszűrődik a nap,
Sápadt fényben csillámlik a zöldes színű hab. |
|
 H
Uram, adsz még erőt, hogy
Éljek, vagy lemorzsol enyészet?
Még verset írnék… |
|
 H
Meleg nyár van, mégis fázom,
mint a jég, hideg a lábam.
Fájdalom járja át testem,
nem marad ki egy kis hely sem.
|
|
 H
A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog,
A csend az órákban és percekben csak rohan, soha el nem kullog…
A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog. |
|
 H
Lenéznek és gúnyolnak engem,
Ugy járok itt mint idegenben,
A gáncsot tűröm, hallgatom,
Lenézve — büszkén, szabadon.
|
|
 H
Őszirózsáit szórja a kert,
Juhar sárgul, egy karcsú, az utcán,
És a hideg köd lecövekelt,
Naphosszt mezőkön fehérlik lustán |
|
 H
Egyszer két kis cica-mica
kiszökött a rétre,
Cicamama jaj de búsan,
szomorúan nézte. |
|
 H
Ti ákácfák e kertben,
Ti szépemlékü fák,
Amelyeken szivemnek
Oly drága minden ág. |
|
 H
Isten kezében és karjaiban lenni,
mindig megnyugvást hoz, így kell most elhinni,
hogy van kiút a sötét, kietlen katlanból,
van még arra virág, hol halvány gyertya pislákol. |
|
 H
Bolond tanár
magyaráz üres padoknak,
nem látja már,
tanítványok nem hallgatják. |
|
 H
zsibbadt lábait kinyújtja a felleg
csepergő lépte a mezőn felragyog
a napkorong még dombtetőn billeg
szivárvány alól bámulják a halkuló zajok |
|
 H
Öreg kert mélyén láttam őt
Tikkasztó nyár fülledt delén.
A vén kert mindig naptalan
S ő csöndesen csak várt szegény. |
|
 H
Domboldalban lepihentünk, egy kiugró sziklán ücsörgünk,
Lejjebb csordogál egy klassz kis-patak, remélem, le nem esünk,
Akkor fogalmam se nincsen, hogy mi lenne, min röhögcsélünk. |
|
 H
Légy került a levesembe,
a húst helyettesítette benne.
Megfulladt a légy - szegény,
még meg is gyászoltam én... |
|
 H
Üzennek értem messze távlatok...
szállani szeretnék, mégsem szállhatok
Sok titkot rejt feltáratlan messzeség,
amit kiaknáz majd jővő nemzedék |
|
 H
Fogoly voltam, a látvány foglya
egy szobor tette: Michelangelo PIETÁJA.
Emberek gyűrűjében állt, testem - lelkem
itta a csodát! Könyv nem adhatja vissza |
|
 H
A sötét menny lebámul
A csillagos Dunára.
Halk-némán zsong a völgyben
Aranynyal sávos árja. |
|
 H
A közmondás is jelentős az egyéni és közidentitás képzésében,
Ugyanis, erre is szükség van az útkeresés, haladás szükségében.
A közmondás közösséget formáló, sőt teljes nyelvi kifejezésében |
|
 H
Nyár volt és csodásan kék volt az ég,
nyillott a rózsalevél.
Tarka pillangók repkedtek,
virágokon megpihentek. |
|
 H
A hosszú, néma mozdulatlan ősz
Aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 07. csütörtök,
Ibolya napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
