|
Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Táncot lejt a napsugár,
vígan kacsint rám pillája.
Krókuszt, nárciszt csalogat,
hamvas kikelet szikrája. |
|
H
Túl a dombokon van Esztergom városa,
Ahol székel a híres kupoláju bazilika !
Ahová hívők gyülekezve mennek oda. |
|
M
Kapcsolatunk felett borult ég,
Másnak tán’… nekem nem semmiség.
Erdőn-mezőn látlak,
Délibábként hívlak… |
|
M
Ablakomban jégvirágok derülve nyíltak,
szelíd szelek idillikus melódiát írtak.
Pilinkélni kezdett a hó, selymesen, hamvasan,
szundikált a nyűg, fájdalom, s a bú gondtalan. |
|
M
Ó, hányszor szerelmem Mi jutunk eszembe…
A jeges óceánt látom előtte:
S a fehér égbolton egy csillag nem mutatkozik,
A távolban csak a sárga holdnak foltja pecsétként megjelenik
|
|
M
A fájó szívemet
Segítsd észre térni
Levegőt kapni
Segíts még egyszer |
|
M
MIkor a vágy áttöri a gátat,
nem ismer akadályt, korlátokat.
Szágúld mint rohanó vad folyó,
félelmetes tengerré dagadó. |
|
M
Gyere a fűzesbe, ahonnan a patak forrása ered,
Amely reszketve a homokos mederben csörgedez,
Barázdákat alkot, vízlépcsőket teremt,
És a fűzes meghajolt ágai elbújtatják mind azt, ami szent. |
|
M
Újfent tanultam valamit, valami újat,
s láttam az igaz csodát, mi feledteti búmat.
Olyan dérfehér volt minden, amerre csak néztem,
omlós hóban légiesen könnyed volt léptem. |
|
M
gomb, lapos korong
ruhán dísz vagy záródik.
gurítani lehet, de nem golyó, |
|
M
Dorombol
minden gombot kigombol
extázis |
|
M
A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri!
A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli!
Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli!
A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli… |
|
M
Ne nézz hátra!
A pillanatnak élj,
ne akarj jövőbe látni, és ne félj! |
|
M
Hát hullj, szállingózz, pilinkélj, szakadj,
időzz köztünk, várunk, szeretünk, ó, csak maradj!
Akkor búcsúzz, ha itt az ideje,
mert jő a kikelet, s vígan zeng a cinege. |
|
M
Léleknek van-e lobogása,
Szárnyalása…
Miért nincs termőtalajom?
Létembe… vakoskodom? |
|
M
Ó, hogy ragyog a néma, hófedte róna,
békésen szundít a berek és az óhaj.
Olyan káprázatos, varázslatos, békés,
mámorosan szomjazom végtelen fényét. |
|
M
Szeretnék mégegyszer
erős karjaidba bújni. |
|
M
Megyek úton... várom lényedet,
Lesz érzelmem kielégített.
Szívem érted dobog, |
|
M
Édes volt, mint a méz ez az eszményi pillanat,
mikor beléptem az ajtón minden szem rám tapadt.
Szinte lángolt az arcom és vadul vert a szívem,
elém jöttek daliás lovagok, tán vagy tízen! |
|
M
a soron ép putrit most ne keress.
Hiteget
most teremt egy új hitet. |
|
M
Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet. |
|
M
Megadom magamat
magasságos égnek,
többet nem remélek,
életem röpke pillanat, |
|
M
Újra tél van, szép, kristálycsillámos,
könnycsepp gördül le a vén pillámról.
Lám, átkarolnak szerető szívek,
köröttem fény, béke, s fenyődíszek. |
|
H
Megláttalak,
magamban lerajzoltalak.
Ábrám – körvonalad.
Ismerni akarlak, |
|
M
Öleltük egymást Szidónia!
Egyszer volt ilyen… Emlék napja.
Kapaszkodva álltunk,
Nehezen… elváltunk! |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap, Jácint napja van. Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|